Gina & Maya FanSite <3 <3 Minden ami Spániel & Golden Retriever
Site infó

Név: Gina a spanii 
Cím: www.gp.hu/ginaaspani
Xerky: Vyxíí
Téma: Minden ami
spanciii & Golden

Hely a toplistán: 1.[x]

Email: ginasite@citromail.hu
Indult: Régen...de 2008.04.15
óta van rajta vmi.
Bezárás:NEVER!
Design By: Vyxíí, 

button: Lidó 
Buttonok:

TOváBbi a FőőőOlDalOn!!

 
***Log In***
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Képek♥
 
♥G♥I♥N♥A♥
 
♥♥Spanimenü♥♥
 
♥Bulldog Névnapot Ezeknek a nevű kutyusoknak!♥
 
 
♥♥Mindenünk a KUTYA♥♥
 
Hírek!
 
 
 
 

 

Sziasztok! Elkészült a menübe a navigation hogy gyorsabban megtalálhassatok mindent!Ahogy látjátok az oldal a tavaszi és nyári hangulathoz öltözött! A fekete és rózsaszin helyett most citrom,narancssárga ruhába bújt,van ami fekete de ez így néz ki jóól! Remélem midnenkinek tetszik ez az új desing!! További szép napot mindenkinek és jóó böngészést! :-) Bye: Gina & Vyxíí

Vyxííí Design

 
 
Saját kutya
 
Ebmozi
 
Mennyien jártatok itt??
Indulás: 2006-02-08
 
Kutyabetegségek :(
 
Tenyésztés

A tenyésztés felelőssége I.

Sokat sejtető cím. Mégis, már e bevezetőben ki kell ábrándítanom az alaptalan várakozást dédelgetőket. Nem célja ezen írásnak a személyeskedés, a spanyolviaszt sem akarja feltalálni. Akkor mégis miről fog szólni? Azt hiszem a tárgy iránt érdeklődők tisztában vannak azzal, hogy változó világunkban a kinológia sem zárkózhat „elefántcsont torony”-ba. Változó gazdasági, szociális és jogszabályi környezetben kell tevékenykedjünk. Tükrözi a problémákat a média, beleértve a szaklapokat is. Példaként, csak a legutóbbiakra hivatkozva, e lap hasábjain jelent meg egy-egy cikk a kuvasz és a drótszőrű magyar vizsla helyzetéről.

Nézzük tehát, sorjában!

 

Köztudomású, hogy a kutya elsőként háziasított állatunk. Tenyésztése évezredek óta folyik, s már a korai időkben, pld. Egyiptomban, számos, egymástól jól elkülöníthető fajtát tenyésztettek. A tudatos fajtatiszta tenyésztés elsősorban az uralkodók, nemesség, papság körében érhető tetten.

 

A korai társadalmak zárt, hierarchikus rendszerében minden tevékenységnek, így a kutyák tenyésztésének, ellátásának is kijelölt felelősei voltak. A mulasztás, kötelességszegés pedig szigorú megtorlást vont maga után. Az ember ezekben az időkben természetesen még nem rendelkezett genetikai ismeretekkel, fogalma sem volt a tenyésztéshigiéniáról, s egyéb ma közismert tudományos eredményről. Mégis!

Mégis kiváló eredményeket ért el, mert képes volt meghatározni a tenyészcélt. Jó érzékkel válogatta ki a rendelkezésre álló állományból például az apróvad vadászatára alkalmas, könnyű, kitartó és gyors egyedeket, vagy a nagyobb, veszélyes vadakra, esetleg teherhordásra, harci alkalmazásra használható nehezebb, ám ugyanakkor kitartó és még eléggé gyors példányokat. S folytatta a szelekciót mindaddig míg a kitűzött célt elérte, s ezután is vigyázott, hogy csak a szempontjából legjobbakat tenyéssze tovább. A selejtet pedig könyörtelenül kiiktatta, ma úgy mondjuk: szelektálta. Ez a szemlélet uralkodott évezredeken keresztül, egészen a mai értelemben vett sporttenyésztés térhódításáig. Bizony a pásztorember még a múlt században, sőt századunk elején is kútágasra húzta a kötelességet nem teljesítő puli származékot. De Jillyék is puskával szelektálták a vizslákat.

 

Mielőtt bárki megütközne, szó sincs arról, hogy ezt a módszert tartanám ma is kívánatosnak. Ma már humánusabb módszereink vannak a nem kívánt vemheség, illetve alom megelőzésére. Eleink ezeket a módokat még nem birtokolták, így az adott korban el kell fogadjuk az e téren kialakult gyakorlatot.

 

Hol lennének viszont mai fajtáink, ha elődeink is úgy álltak volna a tenyésztéshez, mint sajnos ma néhányan (sokan?)?

 

Igaz, ma nem kell megcsapatástól, vadállatok elé vettetéstől, fővesztéstől tartania a selejtet produkáló „tenyésztő”-nek. Mert mi történhetik? Törzskönyvezett egyedek utódaitól, bárhogy nézzenek is ki, nem tagadható meg a törzskönyvezés. Hogy az alomellenőrzés? Az nincs. Persze meg lehet tagadni a fajtajellegnek meg nem felelő egyedek tetoválását, de tegye szívére a kezét, s csak önmagának vallja be minden illetékes, hogy ezt a konfliktust valójában fel szokta-e vállalni? S amikor a tenyésztő maga is tetoválómester?

 

Magam voltam tanúja egy esetnek, amikor a tetoválómester a tettlegességet elkerülendő, kénytelen volt betetoválni dobermann fejű rottweilereket. De magam láttam azt is, amikor a küllembíró tenyésztő a saját kenneljéből való kutyának tenyésztésre javasolt minősítést adott, holott a kérdéses eben minden rossz volt ami csak rossz lehetett. S láttam a gazdát dagadni a büszkeségtől, hogy milyen ragyogó kutyája van. És láttam sajnos a nézőket is. A kezdők, szegények, jól megnézték a kutyulit, hogy most már tudják milyen is a jó, fajtareprezentáns ........ kutya. A hozzáértők pedig, vérmérsékletük szerint mosolyogtak, vagy bosszankodtak. Ilyen, s hasonló esetet alighanem sokan tudnának sorolni. Kifelé tanul az ember? Nem! Csak nincs megfelelő érdekeltség. Van alaptevékenységet tekintve számos, és egyre számosabb kinológiai szervezet, kicsi és nagy. Csodálkozni persze ezen sem kell, hiszen összeveszni, kizárni, ellen, majd ellen-ellen szervet létrehozni könnyebb, mint szakszerűen, a szakmai vitákat felvállalva, a kutyáért önzetlenül dolgozni.

 

Apropó, önzetlenség! Baj, hogy sokan a kutyából akarnak megélni? Nem! Vegyük tudomásul az élet realitását: mindannyian a piacról élünk! - pestiesen szólva. Baj viszont, hogy kellő szakmai ismeretek nélkül kívánnak belőle - nem is kevesen - megélni, vagy ami legalább olyan súlyos, kellő szakmai lelkiismeret nélkül. S ha a kettő együtt van!


Sok vita folyik arról, hogy szeretett fajtáinkat eredeti feno- és genotípusokban kell-e megtartani, vagy úgynevezett „korszerűsítés”-nek kell, lehet őket alávetni? Nehéz, rendkívül nehéz kérdés. Vegyük például a német juhászkutyát. A standard gazda szervezet büszkén hangoztatja, hogy ma is az eredeti standard szerint folyik a tenyésztés. Mégis, ha összevetjük a néhány évtizeddel korábbi felvételeken látható kutyákat a maiakkal, szembetűnő a különbség. Vagy nézzük a chow-chow-t! A négy évtizeddel ezelőtti és a mai kutyák bizony igen távol esnek egymástól. Sorolhatnánk azt hiszem hosszan a példákat, de úgy gondolom ennyiből is világos, egy adott fajta alakulásáért a mindenkori tenyésztőket, s az őket irányítani hivatott szerveződéseket terheli a felelősség. Mert felelősen kell dönteni, hogy a fajta eredeti, vagy korábbi tenyészcélja fennáll-e, avagy a kor változó viszonyai között új funkciót kell-e ellátnia, s ha igen, ez milyen külső, illetve belső tulajdonságok változását igényli, úgy, hogy még a fajtaazonos karakter alapvetően meghatározó legyen. Magam, tekintettel arra a körülményre, hogy a kutya a legnagyobb variabilitással rendelkező, több mint négyszáz fajtát felölelő háziállatunk, s ebben a választékban mindenki fellelheti a neki legjobban megfelelőt, azt a véleményt vallom, hogy lehetőleg eredeti, vagy közel eredeti formában kötelességünk megőrizni elődeinktől örökölt fajtáinkat, s káros minden olyan tevékenység, mely „korszerűsítés” címen szélsőségesen megváltoztatja azokat. Ekkor jönnek ugyanis a divattenyésztés áldásai, mint például: a fogazat problémái, a légzési-, mozgásszervi és egyéb egészségügyi gondok halmaza, az idegrendszeri rendellenességekről nem is szólva.
Elsőrendű célként kell tehát szemünk előtt lebegjen mindenkor az általunk tenyésztett fajtától elvárt mindazon tulajdonságok összessége, melyek ebeinket alapfunkciójuk ellátására képessé teszik;
röviden: a tenyészcél.

A tenyésztés felelőssége II. rész

Miután rögzítettük a tenyészcél prioritását, újabb fontos döntés előtt állunk. Megfelelő tenyészegyedeket kell kiválasztanunk célunk eléréséhez.

De hogyan is néz ez ki nálunk a gyakorlatban?

Ki tudná megmondani, hogy az éves szinten közel százezres törzskönyvi kibocsátás mögött hány – kellő ismeretanyaggal felvértezett – tenyésztő, s hány – ennek híjával munkálkodó – szaporító áll? Szégyenletes körülmény, de ebből jelentős tömeget – részben a szabályozatlanság, részben a meglévő jogszabályi háttér végrehajtatlansága okán – a kereskedőnek termelés ad. Szomorú tény, hogy e tevékenység anyagi haszna számos jobb sorsra érdemes tenyésztőt is magával ragad.

Beszélhetünk-e szabályozott viszonyokról akkor, ha minden különösebb engedélyeztetési eljárás nélkül (pld. Export törzskönyv) kivihető az országból bármely törzskönyvezett eb, tekintet nélkül arra, hogy esetleg a hazai tenyésztés szempontjából jelentős tenyészértéket képviselő egyedről van szó? Hajdanában, noha nem tartozom a múltat visszasírók közé, de bizony például akár kiállításra is tranzit engedélyt kellett kérni a kivitelhez, nem beszélve az értékhatárhoz kötött MNB engedélyről. És van törvényi szintű állategészség-ügyi szabályozás, benne meghatározva például a kivihető kutya minimális életkora. Van már állatvédelmi törvény és hozzákapcsolódó végrehajtási utasítás. Ez szabályozza a szállítási előírásokat. Ki ellenőrzi, ki hajtatja végre mindeztű

Feltehető persze a kérdés, mi köze ennek a tenyésztéshez? Bizony van, méghozzá sok.

Kutyát tenyészteni nem ugyanaz, mint valamely, a háziasítás során elbutult haszonállatot, s még azt is megilleti az emberséges bánásmód. A kutya társállatunk, intelligens, az emberben feltétlenül megbízó, emberré válásunkban jelentős szerepet vállaló, igazi társ. Erkölcsi kötelességünk, emberségünk fokmérője az ő megbecsülése. S ez a felelős tenyésztéssel kezdődik!

Szabad-e, célszerű-e várhatóan jó tenyészegyedeket külföldi eladással kivonni a hazai tenyésztésből, csupán a rövidtávú anyagi haszon miattű Vajon a nyugati tenyésztő eladja-e az ilyen ebet? Tapasztalatból tudjuk: nem! Avagy szabad-e kutyát „kilóra" termelni? Nyilvánvaló, hogy nem.

De kanyarodjunk vissza kezdő gondolatunkhoz! Mi határozza meg tenyészegyed kiválasztásunkat, mi motiválja ebben a tenyésztőt? Közhely, de igaz, s nem lehet elégszer hangsúlyozni: Championná lehet válni, ám tenyészegyednek születni kell!

Sokszor, nagyon sokszor hallhatjuk, különösen kezdőktől: „Vérvonalat tenyésztek!" Tetszetős kijelentés, de mi van mögötte? Napjainkban, egyre bővülő genetikai ismereteink birtokában, s ismerve viszonyainkat, különösen érdekes a probléma.

Természetesen nem a tenyésztők azon rendkívül szűk köre jelenti a gondot, mely szakmai ismeretek és kudarcokkal, eredményekkel tarkított hosszú évek lelkiismeretes munkáját tudhatja maga mögött. Az átlagról, a többségről beszélünk.

Tisztázzuk tehát az alapfogalmakat! Vérvonalat tenyészteni nem más, mint a szorosabb, vagy lazább rokontenyésztés. Célja a kívánatos jó tulajdonságok rögzítése. A gyakorlatban ez szinte kizárólag a feno típusra válogatást jelenti. Általános hiba, s még szakmai körökben is uralkodó szemlélet, hogy az egyed kiválasztásakor a szülők megismerésén keresztül próbáljuk prognosztizálni az utód lehetőségeit. Valójában sokkal teljesebb és megbízhatóbb képet nyerhetünk az azonos szülőpártól származó minél nagyobb számú utód vizsgálatával. Viszonyaink között nem kevés veszélyt hordoz a tenyésztés ezen módja. A rokontenyésztés során ugyanis nem csupán a jó tulajdonságok remélt öröklődése következik be, hanem a megerősítés az egyéb, például recesszíven hordozott hibát is felszínre hozza. Fontos lenne tehát a genotípus kiterjedt vizsgálata is.

Köztudott, hogy egyes fajták fokozott hajlamot mutatnak némely betegségre (pld. Rottweiler a parvovírusos bélgyulladásra; német juhászkutya, kuvasz a csípőízületi diszpláziára; több fajta az ektrópiumra és az entrópiumra; magyar vizsla a daganatos megbetegedésekre, stb.). Folytathatnánk persze a sort még hosszan. Vagy a rejtett heréjűség, melyet az azonos vérvonalú szukák is örökíthetnek, nemcsak a kanok! A rendellenes harapásról, fog állásáról, farkastorokról, nyúlszájról is megemlékezhetünk. Bizonyos fajtákra, különösen a kis testűekre, jellemzőek a szaporodás problémái, de a komondor sem mentes ettől a gondtól. Azután ott vannak az idegrendszer betegségei, így az epilepszia, neurózis, hiperaktivitás, infantilizmus, vagy a túlzott agresszivitás esetei.

Talán ez a korántsem teljes felsorolás rámutat a tenyésztő feladatának bonyolultságára, hogy hány és hány körülményt kell, kellene figyelemmel kísérnie. Rendelkezünk-e kellő adatbázissal a feladathoz? Lényegében egyedül a csípőízületi diszplázia kérdésében tettük meg a kezdő lépéseket. Az eredmények azonban itt is szerények, hiszen csupán néhány fajtánál elvárás a szűrés, s ezeknél sem rendelkezünk még több generációra visszanyúló információval. Sok esetben a szemlélet is indokolatlanul liberális. Standard adó országként saját fajtáink terheltségét kellene a legszigorúbban venni. Nem lehet hivatkozás e téren a kis populáció sem, mivel a zárt, kevés egyedszám mellett a kórkép rövid idő alatt az egész állomány fertőzöttségét eredményezi. A fajtagazda szervezeteknek egyébként sincs eszköz a kezükben a nem kívánt párosítások megakadályozására. Az egyéb genetikai terheltségek szűrésével pedig még így sem állunk.

Nyilvánvaló, hogy cél kellene legyen ezeknek a negatív hatásoknak a kizárására a tenyésztésből. Erre kellene irányuljon a tenyészegyedek tudatos kiválasztása, hogy a legszilárdabb szervezetű, adott betegséggel szemben legellenállóbb, jó idegrendszerű példányok dominanciája érvényesüljön.

Kanok esetében az odafigyelést különösen indokolja az egy kantól várható nagyszámú egyed hatása a fajtára. Szukáknál pedig nagy hangsúlyt kell fektetni – fenti elvárásokon túl – a rendszeres ivarzás, a jó vemhesülés, problémamentes szülés, elégséges tejtermelés, megbízható anyagi tulajdonságok meglétére.

Nem lenne szabad megfeledkezni a tenyésztésben a vérfrissítés jelentőségéről és jótékony hatásáról sem. Természetesen ez esetben is ügyelni kellene arra, hogy az e célból igénybe vett egyed genetikai hátterét jól ismerjük, mivel ennek hiányában esetleg többévi tudatos tenyésztői munka veszhet kárba.

Jól ismert, sok fajtát tönkretevő módja a tenyésztésnek a beltenyésztés, mivel ez a populáció nagyságától függően előbb-utóbb rokontenyésztést eredményez, annak minden áldásával, de átkával is. A gyakorlatban ez sokszor kényszerűségből, de számos esetben néhány divatos kan jóvoltából valósul meg. Néhány éve volt hazánkban olyan fajta, melynek éves szaporulatából több mint húsz százalékot öt-hat fedező kan produkált. Ez adott populáció mellett három-öt év alatt olyan rokontenyésztést eredményezett, mely semmilyen genetikai kontrollal sem bírt.

Ismert tenyésztési eljárás a keresztezés (cseppvér-, fajtán belüli- és fajta átalakító keresztezés)  is. Mindezen eljárások igen nagy körültekintést és felelősségérzetet követelnek meg a tenyésztőtől.

A valóság azonban, hogy a szaporítók igyekeznek eltitkolni a selejtet. Nem tenyésztő, aki azt állítja magáról: nála csak csúcs egyedek születnek.

A tenyésztés felelôssége III.

Most, lépjünk tovább! Mit kell tegyünk az egészséges szaporulat érdekében, s mi az általános gyakorlat?

„- Tüzel a szukám, be szeretném fedeztetni. Nem, nem akarok tenyészteni, de az ismerôsöm (állatorvos azt mondta, hogy legalább egyszer szüljön. Nem, tenyészszemlén, kiállításon nem voltunk) vagy: Volt, de nem kapta meg a tenyészthetôt. Olyan kan kellene amelyik nincs mesze és kölyökért fedez. Hüvelykenet vizsgálat? Az mi? - ugye ismerôs mondatok? Vajon a százezres törzskönyvi kibocsátás mögött- nem szólva az egyéb okból (pl.: remélt nyereség!) alkalomszerűen szaporítókról- hány félék, sok ilyen motivációjú szaporulat áll? És persze a kereskedôk részére termelôkrôl se feledkezzünk meg! Igen, kan is kell az üzlethez. Tulajdonosaik filozófiája ebben a kategóriában: „- Ha szívóskodom, elmegy máshoz. Nekem is pénz, és a kutyámnak is jó lesz (vagy: Nekem legalább jó kanom van, ha én nem vállalom rosszabbal fedeztet). Majd csak elpasszolom azt a kölyköt.” - és megegyeznek, szóban. Születik az alom, 2-8-10 kölyök. Aztán néhány napon belül elpusztulnak.

Marad 1-2. Vagy mind a 10. A szerencsétôl függôen. Valóban a szerencsétôl függ? Meglehet, sarkosak a példák, de igazak! Nyilvánvaló, hogy az egészséges szaporulat nem szerencse kérdése! Felkészültséget, megtervezettséget, felelôs gondoskodást igénylô feladat. Igazi tenyésztôknek nem kell ezt mondanom! Nem igaz, hogy a szukának muszáj szülni. Azokat a kóros eseteket leszámítva, amikor minden tüzelés álvemhességgel társul, a normálisnál erôsebb hormontermelés miatt, semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Amint a kannak sem lesz semmi baja, ha egész életében nem fedez, persze – különösen bizonyos kor után (nemde, uraim?) – kerülni kell a felesleges izgalmakat. Nézzük tehát, a legfontosabb teendôket! A tervezett fedeztetést megelôzôen, még a tüzelés kezdete elôtt, féregteleníttetni és oltatni kell a szukát, hogy immun állapota megfelelôen felkészült legyen. Ne feledjük, a kölyök kezdetben az anyai szervezettôl kapott védettséggel rendelkeznek csupán. Mindig, ám most kiemelten fontos a tisztaság, a fertôzések elkerülése. Fedeztetés elôtt készíttessünk hüvelykenet vizsgálatot, hogy az alomhalál leggyakoribb okát, a bakteriális fertôzés veszélyét elkerülhessük, s a kant se fertôzzük, aki maga is megbetegedhet, és elindítója lehet egy fertôzési láncnak. Csak egészséges, jó kondícióban levô, optimális immunállapotú, tenyészérett szukát fedeztessünk! A fedeztetésre kiszemelt kannal szemben is hasonlóan szigorúnak kell lennünk. Tasakhurutos kannal ne fedeztessünk!

Fontos a sikeres fedeztetést követôen, a vemhesség elsô felében történô újra vakcinázás a célnak megfelelô oltóanyaggal, s az ismételt féregtelenítés is.

A vemhességi idô elôrehaladtával a takarmányozás minôségi és mennyiségi paramétereit módosítanunk kell, hogy az anya szervezete a kölykök fejlôdését kellôen biztosítani tudja, anélkül, hogy önmaga egészsége károsodna. Ez persze nem a szuka hizlalását jelenti! Célszerű a féregtelenítést még a szülés elôtt is megismételni. Biztosítanunk kell az elôrehaladott vemhességgel bíró szuka számára a szükséges nyugalmat; a szüléshez pedig nem csak megfelelô méretű tér, huzatmentes, száraz, tiszta hely, de zavartalan biztonságérzet is kívánatos. A szülés nem látványosság! A legcsalád-centrikusabb kutyát is zavarhatja ilyenkor a nyüzsgés. A GAZDA jelenléte viszont növeli a „kismama” biztonságérzetét. Normális esetben a szülést még az elsô almos kutya is sikerrel vezeti le. Fajta specifikus, vagy egyedi jellemzôk alapján várható komplikáció esetén, lehetôleg a kutya számára megszokott, állatorvos jelenléte feltétlenül szükséges! A megszületett alom életesélyeinek szempontjából döntô az elsô két-három napban elfogyasztott föcstej. Ennek immunanyag tartalma biztosítja ugyanis a kölykök védettségét az elsô idôkben.

Rendkívül fontos lenne tehát az anya tejtermelô emlôinek számát meghaladó (sôt már az azt elérô!) kölykök esetén is dajkakutya beállítása, kivel szemben fiziológiai és higiéniai elvárásaink az anyával azonosak kell legyenek, s maga is +- 1 nap szült (föcstej!). Felkészülésünket segítheti e téren az elôzetes UH vizsgálat, mely a kitapintásos módszernél megbízhatóbb információt adhat a várható születési számról. Jelenleg, meglévô adatbázis hiányában még így sem könnyű a szóba jöhetô kutyák felderítése. A mesterséges táplálás viszont fentiek okán, nem számítva a sok veszôdséget, csak végszükségben ajánlható módszer, mivel sokkal védtelenebbé teszi a kiskutyát. Amennyiben lehetôségeink ezen utak alkalmazását nem teszik lehetôvé, avagy az alomban eleve van kevésbé életképes utód, ne habozzunk a szelektálással. Az állatorvos szakszerűen és humánusan elvégezheti azt. Sok késôbbi szenvedéstôl menthetjük meg a kis állatot, s az anya szervezetét sem terheljük feleslegesen. Itt jegyzem meg, számos eset tanúsítja, hogy ezt a szelekciót gyakran maga az anya végzi el, elpusztítva az életképtelen utódot.

Tenyésztô szervezetek feladata lenne e téren az egy alomban törzskönyvezhetô utódok számának meghatározása, mely csak igazolt dajkakutya megléte esetén túlléphetô keretszám.

Az egészséges alom szempontjából teendôink messze nem érnek itt véget. Döntô a megfelelô minôségű takarmány a szoptatás alatt, s csak ajánlható az alom állandó hômérsékletének biztosítása szempontjából az infralámpa használata, melynek baktérium ölô hatása is van. Biztosítanunk kell anya és kölykei számára a szükséges nyugalmat, s a myelinizáció elôrehaladtával a környezeti ingerekkel való fokozatos ismerkedést. A szocializáció alapjait is a tenyésztônél kell megszerezzék a kiskutyák. Közben persze jottányit sem engedhetünk a higiéniával szembeni elvárásainkból. Ne feledjük, mai életünk körülményei már igen messze vannak a hajdani természetes viszonyoktól, amikor a környezeti terhelést még az egészséges szervezet fel tudta dolgozni. A túlzsúfoltság, az urbanizációs viszonyok, az állandó környezetszennyezés olyan plusz terhet rak az élô szervezetre, melynek elviselése már teljesen igénybe veszi azok immunrendszerét, s erre jönnek a fertôzô betegségek. Ezért is fontos a tenyésztésnél ezen körülmények komplex értelmezése.

Az elválasztás idôszakában tovább növekednek a tenyésztô feladatai. Az anya már nem takarít a kölykök után, azok fel szeretnék fedezni az egész világot. S gondoskodni kell megfelelô, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálásukról (természetesen a szükséges mennyiségű zsírokról és szénhidrátokról sem megfeledkezve). A kölykök oltási programját és féregtelenítését is a tenyésztônél kell megkezdeni.

Vita lehet, különösen heterogén alom esetén szuka és kan tulajdonos között az apaságot (ráfedeztetés) illetôen. Anélkül, hogy a kérdés jogi boncolgatásába most belemennénk, vizsgáljuk meg a problémát de facto. Sajnos ez a jelenség sem ismeretlen a tenyésztésben. Lehet eset, amikor egyszerű figyelmetlenség teszi lehetôvé az ovulációs idôszakban tervezett fedeztetés körén kívül esô kan (kanok) közreműködését. Erkölcsi és jogi szempontból azonban sokkal súlyosabb megítélés alá kell essen az, amikor a szuka tulajdonosa egy kiváló paraméterekkel rendelkezô kannal fedeztetve legalizál almot, majd a nagyobb egyedszám (nagyobb bevétel!) elérése érdekében fajtaazonos, ám nem megfelelôen kvalifikált kannal is hágat.

A tudomány ma már lehetôvé teszi az ilyen esetek leleplezését. A DNS „ujjlenyomat” egyértelműen tisztázhatja ezen vitákat. Kívánatos lenne, hogy a fajtagazda szervezetek, kvalifikációhoz kötötten, kötelezôvé tegyék a vizsgálat elvégeztetését, így számos nézeteltérésnek elejét lehet venni. Nem utolsó sorban pedig tenyésztô és vásárló nem lenne kitéve egyféle genetikai zsákbamacskának.

A tenyésztés felelőssége IV. rész

Az előző részben terjedelmi okból nem tértem ki a mesterséges megtermékenyítésre. Kétségtelen, hogy tenyésztőink többsége idegenkedik ettől a technikától. Ugyanakkor fokozatos térhódítása a világban tagadhatatlan.

Mellette szól: az eljárási előírások és technológia fejlődésével a sikeres termékenyítések aránya meggyőző javulást mutat, megtakarítható az értékes tenyészállatok költséges és nem veszélytelen utaztatása, a beavatkozás elterjedésével a fajlagos költségek csökkenhetnek, s nem utolsó sorban az utódok genetikai azonossága garantált.

Hátrányként róható fel ezzel szemben, hogy a rendszeresen – s nem az esetenként, egyszer-kétszer – ily’ módon igénybe vett kan a későbbiekben nem lesz hajlandó természetes módon fedezni, valamint a kutya sajátos szaporodásbiológiája, mely az ejakulátum hármas tagozódásával, majd ennek a szukában felgyorsuló ovulációs folyamatra tett hatásával függ össze. Ezen kedvező élettani hatás ugyanis ebben az eljárásban nem érvényesülhet kellő mértékben. Összefoglalóan, akkor járunk el helyesen, ha a kimagaslóan kvalifikált kan genetikai átvitelét elsődlegesen természetes megtermékenyítés révén segítjük elő, de megfelelő spermabanki letéttel – kizárva az aktív életszakasz, a távolság, a karantén előírások szabta határokat – is biztosítjuk az adott fajta állományára gyakorolt hatás lehetőségét.

Felmerül persze a kérdés, mi és hogyan motiválja a tenyésztőt munkájában? Természetesen a siker. Ám, mint láttuk, ehhez igen csak rögös út vezet. Rögös az út mind gazdasági, mind szakmai értelemben!

Szögezzük le, a felelős tenyésztés olyan fokú profizmust igényel, melyhez kellő ismeretekkel és anyagi erőforrással csak kevesek rendelkeznek. Távol álljon tőlem ugyanakkor a gondolat, hogy ezen kevesek privilégiumát tartsam megoldásnak. Régi igazság az is: senki sem születik tenyésztőnek.

A tenyésztővé válást, érést, minden fejlett kinológiai kultúrával rendelkező országban erős fajtagazda szervezetek segítik, s a jogszabályi környezet is megfelelően kialakult.

Mire gondolok? Nálunk egy megosztott kutyás társadalom próbálja érdekeit érvényesíteni, s eközben nincs gazdája az egyes fajtáknak, végső soron a Kutyának. Vegyük nemzeti fajtáink példáját! Több szerveződés biztosít számukra kedvezményes nevezési lehetőséget, immár hagyományosan. Az utóbbi időben pedig ezeket a kedvezményeket tagsági viszonyhoz kötötten kiterjesztették minden szolgáltatási díjra. Vajon, ez a nagylelkűnek is mondható gesztus az adott fajták jó értelmű támogatásának minősíthető-e? Várható-e minőségi követelmények nélküli, tagsági viszonyhoz kötött kedvezményektől kedvező hatása? Esetleg tag lesz néhánnyal több.

A felelős tenyésztés támogatási rendszerét ki kell építeni. Szervezeti szinten meg kell oldani a jogszabályi háttérnek megfelelő tenyésztői szervezetek kialakulását, a fajtagazda szervek működését. E tevékenység során alapozni kell a korszerű tudományos eredményekre, nem láthatják el funkciójukat pusztán adminisztratív testületekként. Mára a táplálkozástudományi, fiziológiai, genetikai és etológiai kutatások olyan ismeretek birtokába juttattak minket, kutyásokat is, melyek nem hagyhatóak figyelmen kívül. Ezen eredményeket szakmai képzés keretében kell az érintettek körével megismertetni. Társállatunk helyzete ugyanakkor bármely más háziállatnál jobban igényli a nyilvánosság felé fordulást, a pozitív társadalmi megítélés fontosságát, az állatvédelmi szempontok érvényesülését. A támogatásnak a szakmai képzésen, a társadalmi elismertetésen túl ki kell terjednie a minőség támogatására is. Ehhez korrekt, az érintett fajták specialitásait figyelembe vevő tenyésztési programokra, tenyésztési szabályzatokra van szükség. Ugyanígy kidolgozandó a tenyészminősítések rendje, melynek során a munkavizsgára kötelezett fajták csak egy több lépcsős szigorú szűrés eredményeként kaphatnak engedélyt a tenyésztésbe állításra. Rendkívül fontos bármely kutyafajta ideggyengeséget mutató egyedeinek egyértelmű kizárása a tenyészetből. Figyelemmel kell lenni az életkori sajátosságokra is, így a szaporulat például 18–24 hónapos koráig a szülők, ezt követően azonban már csak saját jogon megszerzett minősítés alapján nyerhet támogatást.

A tenyésztő szervezeteknek ismerniük kell a tenyészállomány egészét, egyedeinek genetikai hátterét, az egyes vérvonalakban előfordult, ma előszeretettel elhallgatott problémákat. A rendszer kiépítése persze nem megy máról holnapra, de – képletesen szólva – már tegnap el kellett volna kezdeni. S az irányításhoz szakember, tényleges jogosítványokkal felruházott felelős kell.

Az egyén, a tenyésztő szintjén a támogatás nem néhányak részére adott baráti juttatásban, elsősorban nem is közvetlen anyagi segítségben kell megnyilvánuljon, hanem a megfelelő, hozzáférhető szakmai, szervezeti háttérben, adatbázisban, vagyis a korrekt tenyésztés-irányításban. A rendszernek honorálnia kell a tenyésztői együttműködést. Az ennek megfelelő pályázati rendszer kidolgozása a működőképesség legfőbb biztosítéka.

Nem vitás, a vázoltak sokak ellenérdekeltségével találkoznak. Nem kedvez ez a rendszer a szaporítók széles körének, de a szűk lobbyérdekeknek sem. Csupán a K U T Y A-nak! És nem fog működni gondosan kiépített kontroll nélkül sem. A kontroll hatékonysága két pilléren kell nyugodjon. Az első, azon jogosítványok megteremtése, melyek lehetővé teszik a szükséges intézkedések megtételét. A szakmai szempontok lehetnek egyedüli fokmérői a tenyészminősítések, a tenyészegyedek egyedi azonosítási rendszerének, az engedélyezett, illetve ajánlott párosítások, s az ezekből származó almok ellenőrzésének. A második pillért a fajtagazda szervezet azon döntései jelentik, melyek során meghatározza az általa elismert szakbírók, tetováló mesterek, alomellenőrök körét. Dönt továbbképzésük, ellenőrzésük rendjéről. Példaként utalok az SV küllembírókkal szemben támasztott követelményeire: meghatározott minimálja életkorhoz, több éves aktív és felelősségteljes szervezeti tevékenységhez, meghatározott számú, saját tenyésztésű alomhoz, ezekből sikeresen tenyészminősített utódokhoz, eredményes kiképzői, kiállítói múlthoz és persze szakvizsgához kötik a lehetőséget. Nálunk egyelőre általános és visszatérő probléma, számos jogos panasz forrása az egységes bírói szemlélet hiánya. Gyakorló kiállítók a megmondhatói, hogy kutyájuk bírálati leírásaiból olykor csak üggyel-bajjal lehetne összerakni egy jószágot.

A formális, úgynevezett „bírói továbbképzés”-ek rendszerében ez a gond aligha oldható meg. Tarthatatlan az önnön kutyát bíráló rendszer is. De legalább ilyen érdekes a saját almát tetováló tenyésztő helyzete. Nyilvánvaló, hogy ezeket az anomáliákat meg kell szüntetni.

Az alomellenőrzés során a tetováló mester, vagy az alomellenőr az első szűrője a tenyésztői munkának. Tevékenysége nem csupán  a kölykök fajtajellegét kell/kellene vizsgálja. Figyelme ki kellene terjedjen mindazon körülményre, melyet az egészséges szaporulatról szólva elemeztem, hiszen a nem megfelelő takarmányozási és higiénés viszonyok mind kihathatnak az alom minőségére. Adott esetben a tenyésztői engedély bevonásának kezdeményezése is e jogkörbe kell essen.

Kinológiai életünk csak akkor állhatja ki a nemzetközi összehasonlítás próbáját, ha képes lesz kiépíteni és egyensúlyba hozni szakmai alapokra épülő támogatási rendszerét, melynek garanciáját széles körű, egzakt szabályozáson nyugvó kontroll biztosítja.

A tenyésztés felelőssége

V. rész

                                          Rögös út

Arra is utaltam már, hogy a tenyésztés rögös útján, mint az élet annyi más területén, a siker vágya motiválja a tenyésztőt. Talán az is kitűnt az eddigiekből – noha nem tartom bűnnek a tisztes haszonra törekvést –, sikeren elsősorban nem a gazdasági, hanem a szakmai sikert értem és érzem.
     A tenyésztői munka eredményességének elsődleges szűrői a kiállítások, versenyek, tenyészszemlék. Az itt elért sikerek meghatározóak a piaci érvényesülés szempontjából is. Nézzük tehát, közelebbről e területet!
     A honi kinológia múltját vizsgálva azt látjuk, hogy a háború előtt, majd annak pusztításai miatt is, a ’60-as évekig a népesség eltartó képességéhez viszonyítottan alacsony egyedszámmal tartott néhány fajtára korlátozódik a regisztrált ebek állománya. Ugyanakkor, bár a háború alatt is zajlottak rendezvények – elsősorban kiállítások –, számuk lényegesen alacsonyabb – mind relatív, mind abszolút értelemben – a mainál. A ’60-as évekkel kezdődő lassú politikai nyitás is közrejátszott abban, hogy a kinológia új fejlődési szakaszába léphetett. Egyre több fajta honosítására nyílt lehetőség. Fokozatosan nőtt a tartott fajták s egyedek száma, majd a ’90-es évek második felétől egyre bővülő fajta kínálat mellett lassú kereslet csökkenésének vagyunk tanúi. Az emelkedő létszámmal természetesen megnőtt a rendezvények iránti igény. Mára az egymással konkuráló, esetenként perben, haragban lévő szervezetek kiállítási dömpingjével találjuk szembe magunkat. Már nem a szakmai munka eszközéről, hanem gazdasági létalapjáról van ugyanis szó.

Kevesebb több lenne...

A nemzetközi (CACIB) kiállítások gyakorlatilag örökbérletben kerülnek leosztásra. E körbe bejutni szinte lehetetlen, ha mégis sikerülne, az újabb darabszám növekedést jelentene. Ez évben már nyolcat rendeztek, ebből hármat Budapesten. Nemzeti (CAC), speciális- és klub CAC, tájjellegű kiállítás pedig minden hétvégére jut, akár több is. A tenyészszemlék mai rendszeréről ekkor még nem is szóltunk! Az egyik „szerv” részéről felmerült a CAC kiállítások rendezésének alanyi joggá tétele.
     Vajon lehet-e a minőség fokmérője ez a nagy számú kiállítás? Biztosítható-e ehhez a szükséges szakmai színvonal, bírókból?
     A 4–500 kutyás kiállítások anyagi rentabilitása pedig legalább kétséges.
     Korábban már említettem néhány anomáliát a ringek tájáról, s ilyenekkel bőven találkozhatunk olvasói észrevételek formájában is. Más természetű, de ide kívánkozó jelenség az az általános és igen sportszerűtlen magatartás, mely a korlátlanul nevezett „örökös győztes”-ek szerepeltetésében nyilvánul meg, hiszen a tízszer CAC, ötször HFGY kutya bizonyára nem rosszabb, mint a harmincötször CAC, tizenkétszer HFGY eb, talán csak a gazdája intelligensebb (esetleg szegényebb?). Ezt a sportszerűtlen magatartást a szabályozás szintjén kellene meggátolni.

Bírák bírálata


Amit még fontosnak tartok kiemelni: a kiállítás szakmai része a fajta győztesek kiválasztásával az egyedre nézve befejeződik. Informális jelentőséggel bír még a tenyészcsoportok, vagy utódcsoportok versenye, valamint a veteránok bemutatása. A többi a „Show”. Mert igaz ugyan, hogy a Best in Show-ban nem a különböző fajtákat, hanem az egyes egyedeket kell saját standardjukkal összevetni, s az ennek leginkább megfelelő a győztes, mégis, erről egy bíró – meglehet a fajta specialistája – már döntött a fajtagyőztesség kiadásával. Ne feledjük, a cím kiadása nem kötelező! Most pedig egy másik bíró – több fajtás, all rounder – lényegében ezt a döntést bírálja felül.
     A kiállítások rendszerében vitákra ad okot, hogy különböző szervezetek eltérő követelményrendszerben adnak ki például champion címet, ugyanakkor azokat konvertálhatónak ismerik el. Hazai gyakorlatunkban a kiállítások főszereplője a kutya helyett gyakran a bíró, ha értik mire gondolok. Nem az a baj, hogy bírálatot nem lehet óvni, mivel elégedetlen kiállító mindig van, s így az óvások parttalan tengerében merülnének el a kiállítások, ha erre lehetőség nyílna. A baj az, hogy a minősítések elvesztették valódi jelentésüket, s mára sértésnek számít egy nagyon jó, pláne jó cím kiadása. Határainkon túl a minősítések inkább megőrizték értéküket. Baj továbbá, hogy az előírtan nyilvános bírálatok, melyeknek kiállítók és nézők számára érthetően kellene elhangzani, az esetek többségében még a kiállító számára is „titkosan”, hallhatatlanul esnek meg. Tartalmukat majd a bírálati lapról kell megfejteni. Személyes tapasztalatom, hogy a szakmailag legjobb bírók általában hallhatóan bírálnak, mintegy vállalva véleményüket. Érdekes módon az igazi kutyások ezt a magatartást mindig is értékelték. Sajnálatos, kizárólag gazdaságilag indokolt törekvés a mindenes bírók foglalkoztatása. Az, hogy szakmai szempontból a fajtaspecialista bírók meghívása lenne kívánatos, a legtöbb esetben érdektelen érvnek bizonyul. Pedig a hozzáértő bírók egyeztetett szemléleten alapuló, az adott egyedről szóló bírálatai lennének hivatottak a tenyésztést orientálni a helyes irányba. Hivatásuk lenne a tenyésztőkkel, érdeklődőkkel megismertetni az egyed helyét a populációban, illeszkedését a tenyésztés kívánatos irányához, kiküszöbölendő hibáinak, illetve erősségeinek kiemelése a tenyésztés szempontjából. S ezzel rá is térhetünk a tenyészszemlék rendszerére. Ismert, hogy a fajtaklubok úgynevezett főtenyészszemléket, melyeken az előírt képességvizsgálatokat is megejtik, a különféle szervezetek pedig általános, fajtacsoportokra vonatkozó tenyészszemléket rendeznek. Főtenyészszemléken inkább előfordul fajtaspecialista bírók foglalkoztatása, bár itt sem általános jelenség. Általános tenyészszemléken azonban, a fentebb írtak okán, meghívásuk nem cél. Ezek szakmai színvonala több mint kérdéses. Mégis, a jövőt illetően optimistának kell lennünk, mivel a vonatkozó FVM rendelet e kérdésben is megoldást kínál.
     Szakmai szempontból a versenyek területén kissé jobb a helyzet. Itt is vannak, persze, vitás esetek, de a mérhető teljesítmények mégis megfoghatóbbá teszik a látottakat, így a bírók helyzete ennek megfelelően más.

Se veled, se nélküled...

Gond ezen a területen inkább a versenyek szabályzataival, a rendezés megfelelőségével, illetve a részt vevők alacsony számával van. A feltörekvő, új kutyás sportok szervezetei még útjuk kezdetén jó eséllyel elkerülhetik a régebbi szervezeteknél jelentkező buktatókat, ha energiáikat a szakmai munkára koncentrálják, s az egyéni ambíciókat a közös munka sikeréért támogatják, ahelyett, hogy egymással szemben próbálnák azokat érvényesíteni.

A tolerancia nem mérhető centiben

E változásokat lesz hivatott – reményeim szerint – előmozdítani a változó jogszabályi környezet, melynek ismerete a tenyésztői tevékenység elengedhetetlen részévé kell váljon. Elsőként kell említeni a tenyésztést a jövőben alapvetően meghatározó 64/1998./XII.31./FVM sz. rendeletet. Ennek lényege: minden ebfajta elismert tenyésztői szervezet keretén belül tenyészthető. A fajtagazda szervezeteket szakmai szinten erre alkalmas tenyésztésvezetőnek kell irányítania. E szervezeteknek rendelkezniük kell a fajta sajátosságait figyelembe vevő tenyésztési programmal, a tenyészminősítés kidolgozott rendszerével. A minisztérium mind a fajtagazda kijelölése, mind a bírálatok kontrollja céljából létrehozza az Ebtenyésztési Tanácsadó Testületet. Vadászebeknél az Országos Vadgazdálkodási Tanács a véleményező és javaslattevő szerv. E rendeletről e lap hasábjain már több ízben olvashattunk, legutóbb a januári számban. Az 1998. évi XXVIII. tv. Az állatok védelméről és kíméletéről szólóan meghatározza az állattartás általános szabályait, a rajtuk elvégezhető beavatkozások lehetőségeit, szállításuk szabályait. A standardnak megfelelő, fajtajelleget meghatározó beavatkozások elvégzését továbbra is engedi a törvény. A csatlakozó 245/1998./XII.31./Korm. sz. rend. a települések jegyzőinek feladatait rögzíti. Fontos speciális szabályozást tartalmaz az 1996. évi CVIII. tv., azaz a „pitt bull” törvény. Ismerete minden kutyás számára ajánlott, mivel e rendelkezés bármely eb veszélyessé nyilvánítását lehetővé teszi bizonyos feltételek teljesülése esetén. Perdöntő lehet a vonatkozó 35/1997./II.26./Korm. rend. 11.§./2./ „Az eb veszélyessé minősítése során fokozott gondossággal kell vizsgálni az eb által okozott súlyos sérülés bekövetkezésének körülményeit, különösen a sérült magatartását.” Speciális szabályozást tartalmaz az 1996. évi LV.tv. s annak végrehajtási utasítása, mely népszerűen “vadászati törvény” néven ismert. Végül, a mindennapokban legtöbb gondot jelentő önkormányzati rendeletekről kell szólni. Az állatvédelmi törvény hatályba lépése óta a helyi szabályozások kiagyalói előszeretettel hivatkoznak ezen jogszabály szellemére. S csupán állatbaráti indíttatásból tiltanak be és ki 40–50 fajtát. Sajnos kimondható, ezek a rendeletek kevés kivétellel a kutyások ellen íródtak. Céljuk nem a kulturált kutyatartás támogatása, a jól nevelt ebeikkel beilleszkedni kívánók támogatása, hanem a kutyás és nem kutyás polgárok közötti ellentét fenntartása. Persze hiszen a téma kitűnően eltereli a választók egyéb problémáiról eltereli a figyelmet, ébren tartása ezért is célszerű.

     Nekünk kutyásoknak is el kell ugyanakkor ismernünk, van söprögetni való a saját portánkon is. Kérdés viszont, hol vannak a kutyás szervezetek akkor, amikor ezek a rendeletek születnek? Hogyan képviselik tagságuk érdekeit? Néhány elszórt esetet kivéve, bizony sehol és sehogyan! Az ő feladatuk lenne megértetni a hivatali emberekkel, nem a kutya súlya, marmagassága, fajtája alapján kell a jószágot megítélni, hanem gazdája kell legyen a jog alanya. Mert a gazda felelőssége, hogy kielégíti-e kutyája fizikai és „mentális” igényeit. S őt kell szankcionálni, ha ezt elmulasztja. Magam nem tartanék semmilyen kutyát Budapest belvárosában, de nem tudhatom, hogy más nem engedheti-e meg magának a napi három – négy órányi sétát kedvencével a zöldövezetben. Vajon az előkertekbe, udvarokra kicsapott, láncon vagy kertben tartott kutyák sorsa nem százszor rosszabb-e a gazdival lakásban élőkénél? Amennyiben kérdeznek, nem szoktam javasolni kaukázusit vagy komondort a tizedikre, de jagdot és pulit se. Nem javasolnám a tenyésztést sem kisméretű lakásba… Ám, nem lehet elégszer hangsúlyozni: minden eset egyedi elbírálást igényel, mert ne felejtsük el, a kutya elsősorban az ő falkájában, a szeretett gazdi mellett érzi jól magát. A mi felelősségünk a róla való gondoskodás, a megfelelő táplálás, mozgásigényének kielégítése, nevelése. És jó gazdához juttatása!
     A jogszabályi háttérnek még sokat kell fejlődnie. Ehhez a magunk eszközeivel tudunk a legjobban hozzájárulni, így a kulturált kutyatartással, felelős tenyésztéssel a tömegtermelés helyett, hatékony érdekérvényesítő szervezeteinkkel, s akkor egyszer minden jó érzésű tenyésztő biztos lehet majd abban, hogy az általa tenyésztett ebecske jó helyre fog kerülni.

 
♥♥ Time ♥♥


 
<3 Versenyek <3
 
Kitsííííí Maya <3 <3
 
Golden Retriever <3 <3
 
♥Szavazz♥
Nincs rossz szavazat, ha nem tetszik az oldal jobb oldalon van egy piros ,,X"!
Na a lehetséges válaszok közül hogy tetszik a honlap??

Király!
Szupi!!
Joo!
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Dog Fashion, Kutyacuccok
 
♥Mindenünk a Spancii♥
 
♥Az évszázad kutyiija♥

Neko

 
Button/Banner




















































Kattints a képre a teljes mérethez!


Glaring-Rainbow Gportál






 
Tenyésztés,Kölykök...
 
Kabajja maciik♥♥♥♥

Az oldal őrzője!
Észreveszi és rögtön szól a
szerkynek
ha bárki is lopott az oldalróL!
Úgy hogy vigyázz! ;)

 
Diszplázia
 
Mindenünk a kutya!!! (Kérdések-Válaszok!!)
 
:)

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre