A tenyésztés felelôssége III.

Most, lépjünk tovább! Mit kell tegyünk az egészséges szaporulat érdekében, s mi az általános gyakorlat?

„- Tüzel a szukám, be szeretném fedeztetni. Nem, nem akarok tenyészteni, de az ismerôsöm (állatorvos azt mondta, hogy legalább egyszer szüljön. Nem, tenyészszemlén, kiállításon nem voltunk) vagy: Volt, de nem kapta meg a tenyészthetôt. Olyan kan kellene amelyik nincs mesze és kölyökért fedez. Hüvelykenet vizsgálat? Az mi? - ugye ismerôs mondatok? Vajon a százezres törzskönyvi kibocsátás mögött- nem szólva az egyéb okból (pl.: remélt nyereség!) alkalomszerűen szaporítókról- hány félék, sok ilyen motivációjú szaporulat áll? És persze a kereskedôk részére termelôkrôl se feledkezzünk meg! Igen, kan is kell az üzlethez. Tulajdonosaik filozófiája ebben a kategóriában: „- Ha szívóskodom, elmegy máshoz. Nekem is pénz, és a kutyámnak is jó lesz (vagy: Nekem legalább jó kanom van, ha én nem vállalom rosszabbal fedeztet). Majd csak elpasszolom azt a kölyköt.” - és megegyeznek, szóban. Születik az alom, 2-8-10 kölyök. Aztán néhány napon belül elpusztulnak.

Marad 1-2. Vagy mind a 10. A szerencsétôl függôen. Valóban a szerencsétôl függ? Meglehet, sarkosak a példák, de igazak! Nyilvánvaló, hogy az egészséges szaporulat nem szerencse kérdése! Felkészültséget, megtervezettséget, felelôs gondoskodást igénylô feladat. Igazi tenyésztôknek nem kell ezt mondanom! Nem igaz, hogy a szukának muszáj szülni. Azokat a kóros eseteket leszámítva, amikor minden tüzelés álvemhességgel társul, a normálisnál erôsebb hormontermelés miatt, semmi nem támasztja alá ezt az állítást. Amint a kannak sem lesz semmi baja, ha egész életében nem fedez, persze – különösen bizonyos kor után (nemde, uraim?) – kerülni kell a felesleges izgalmakat. Nézzük tehát, a legfontosabb teendôket! A tervezett fedeztetést megelôzôen, még a tüzelés kezdete elôtt, féregteleníttetni és oltatni kell a szukát, hogy immun állapota megfelelôen felkészült legyen. Ne feledjük, a kölyök kezdetben az anyai szervezettôl kapott védettséggel rendelkeznek csupán. Mindig, ám most kiemelten fontos a tisztaság, a fertôzések elkerülése. Fedeztetés elôtt készíttessünk hüvelykenet vizsgálatot, hogy az alomhalál leggyakoribb okát, a bakteriális fertôzés veszélyét elkerülhessük, s a kant se fertôzzük, aki maga is megbetegedhet, és elindítója lehet egy fertôzési láncnak. Csak egészséges, jó kondícióban levô, optimális immunállapotú, tenyészérett szukát fedeztessünk! A fedeztetésre kiszemelt kannal szemben is hasonlóan szigorúnak kell lennünk. Tasakhurutos kannal ne fedeztessünk!

Fontos a sikeres fedeztetést követôen, a vemhesség elsô felében történô újra vakcinázás a célnak megfelelô oltóanyaggal, s az ismételt féregtelenítés is.

A vemhességi idô elôrehaladtával a takarmányozás minôségi és mennyiségi paramétereit módosítanunk kell, hogy az anya szervezete a kölykök fejlôdését kellôen biztosítani tudja, anélkül, hogy önmaga egészsége károsodna. Ez persze nem a szuka hizlalását jelenti! Célszerű a féregtelenítést még a szülés elôtt is megismételni. Biztosítanunk kell az elôrehaladott vemhességgel bíró szuka számára a szükséges nyugalmat; a szüléshez pedig nem csak megfelelô méretű tér, huzatmentes, száraz, tiszta hely, de zavartalan biztonságérzet is kívánatos. A szülés nem látványosság! A legcsalád-centrikusabb kutyát is zavarhatja ilyenkor a nyüzsgés. A GAZDA jelenléte viszont növeli a „kismama” biztonságérzetét. Normális esetben a szülést még az elsô almos kutya is sikerrel vezeti le. Fajta specifikus, vagy egyedi jellemzôk alapján várható komplikáció esetén, lehetôleg a kutya számára megszokott, állatorvos jelenléte feltétlenül szükséges! A megszületett alom életesélyeinek szempontjából döntô az elsô két-három napban elfogyasztott föcstej. Ennek immunanyag tartalma biztosítja ugyanis a kölykök védettségét az elsô idôkben.

Rendkívül fontos lenne tehát az anya tejtermelô emlôinek számát meghaladó (sôt már az azt elérô!) kölykök esetén is dajkakutya beállítása, kivel szemben fiziológiai és higiéniai elvárásaink az anyával azonosak kell legyenek, s maga is +- 1 nap szült (föcstej!). Felkészülésünket segítheti e téren az elôzetes UH vizsgálat, mely a kitapintásos módszernél megbízhatóbb információt adhat a várható születési számról. Jelenleg, meglévô adatbázis hiányában még így sem könnyű a szóba jöhetô kutyák felderítése. A mesterséges táplálás viszont fentiek okán, nem számítva a sok veszôdséget, csak végszükségben ajánlható módszer, mivel sokkal védtelenebbé teszi a kiskutyát. Amennyiben lehetôségeink ezen utak alkalmazását nem teszik lehetôvé, avagy az alomban eleve van kevésbé életképes utód, ne habozzunk a szelektálással. Az állatorvos szakszerűen és humánusan elvégezheti azt. Sok késôbbi szenvedéstôl menthetjük meg a kis állatot, s az anya szervezetét sem terheljük feleslegesen. Itt jegyzem meg, számos eset tanúsítja, hogy ezt a szelekciót gyakran maga az anya végzi el, elpusztítva az életképtelen utódot.

Tenyésztô szervezetek feladata lenne e téren az egy alomban törzskönyvezhetô utódok számának meghatározása, mely csak igazolt dajkakutya megléte esetén túlléphetô keretszám.

Az egészséges alom szempontjából teendôink messze nem érnek itt véget. Döntô a megfelelô minôségű takarmány a szoptatás alatt, s csak ajánlható az alom állandó hômérsékletének biztosítása szempontjából az infralámpa használata, melynek baktérium ölô hatása is van. Biztosítanunk kell anya és kölykei számára a szükséges nyugalmat, s a myelinizáció elôrehaladtával a környezeti ingerekkel való fokozatos ismerkedést. A szocializáció alapjait is a tenyésztônél kell megszerezzék a kiskutyák. Közben persze jottányit sem engedhetünk a higiéniával szembeni elvárásainkból. Ne feledjük, mai életünk körülményei már igen messze vannak a hajdani természetes viszonyoktól, amikor a környezeti terhelést még az egészséges szervezet fel tudta dolgozni. A túlzsúfoltság, az urbanizációs viszonyok, az állandó környezetszennyezés olyan plusz terhet rak az élô szervezetre, melynek elviselése már teljesen igénybe veszi azok immunrendszerét, s erre jönnek a fertôzô betegségek. Ezért is fontos a tenyésztésnél ezen körülmények komplex értelmezése.

Az elválasztás idôszakában tovább növekednek a tenyésztô feladatai. Az anya már nem takarít a kölykök után, azok fel szeretnék fedezni az egész világot. S gondoskodni kell megfelelô, fehérjében, vitaminokban és nyomelemekben gazdag táplálásukról (természetesen a szükséges mennyiségű zsírokról és szénhidrátokról sem megfeledkezve). A kölykök oltási programját és féregtelenítését is a tenyésztônél kell megkezdeni.

Vita lehet, különösen heterogén alom esetén szuka és kan tulajdonos között az apaságot (ráfedeztetés) illetôen. Anélkül, hogy a kérdés jogi boncolgatásába most belemennénk, vizsgáljuk meg a problémát de facto. Sajnos ez a jelenség sem ismeretlen a tenyésztésben. Lehet eset, amikor egyszerű figyelmetlenség teszi lehetôvé az ovulációs idôszakban tervezett fedeztetés körén kívül esô kan (kanok) közreműködését. Erkölcsi és jogi szempontból azonban sokkal súlyosabb megítélés alá kell essen az, amikor a szuka tulajdonosa egy kiváló paraméterekkel rendelkezô kannal fedeztetve legalizál almot, majd a nagyobb egyedszám (nagyobb bevétel!) elérése érdekében fajtaazonos, ám nem megfelelôen kvalifikált kannal is hágat.

A tudomány ma már lehetôvé teszi az ilyen esetek leleplezését. A DNS „ujjlenyomat” egyértelműen tisztázhatja ezen vitákat. Kívánatos lenne, hogy a fajtagazda szervezetek, kvalifikációhoz kötötten, kötelezôvé tegyék a vizsgálat elvégeztetését, így számos nézeteltérésnek elejét lehet venni. Nem utolsó sorban pedig tenyésztô és vásárló nem lenne kitéve egyféle genetikai zsákbamacskának.

A tenyésztés felelőssége IV. rész

Az előző részben terjedelmi okból nem tértem ki a mesterséges megtermékenyítésre. Kétségtelen, hogy tenyésztőink többsége idegenkedik ettől a technikától. Ugyanakkor fokozatos térhódítása a világban tagadhatatlan.

Mellette szól: az eljárási előírások és technológia fejlődésével a sikeres termékenyítések aránya meggyőző javulást mutat, megtakarítható az értékes tenyészállatok költséges és nem veszélytelen utaztatása, a beavatkozás elterjedésével a fajlagos költségek csökkenhetnek, s nem utolsó sorban az utódok genetikai azonossága garantált.

Hátrányként róható fel ezzel szemben, hogy a rendszeresen – s nem az esetenként, egyszer-kétszer – ily’ módon igénybe vett kan a későbbiekben nem lesz hajlandó természetes módon fedezni, valamint a kutya sajátos szaporodásbiológiája, mely az ejakulátum hármas tagozódásával, majd ennek a szukában felgyorsuló ovulációs folyamatra tett hatásával függ össze. Ezen kedvező élettani hatás ugyanis ebben az eljárásban nem érvényesülhet kellő mértékben. Összefoglalóan, akkor járunk el helyesen, ha a kimagaslóan kvalifikált kan genetikai átvitelét elsődlegesen természetes megtermékenyítés révén segítjük elő, de megfelelő spermabanki letéttel – kizárva az aktív életszakasz, a távolság, a karantén előírások szabta határokat – is biztosítjuk az adott fajta állományára gyakorolt hatás lehetőségét.

Felmerül persze a kérdés, mi és hogyan motiválja a tenyésztőt munkájában? Természetesen a siker. Ám, mint láttuk, ehhez igen csak rögös út vezet. Rögös az út mind gazdasági, mind szakmai értelemben!

Szögezzük le, a felelős tenyésztés olyan fokú profizmust igényel, melyhez kellő ismeretekkel és anyagi erőforrással csak kevesek rendelkeznek. Távol álljon tőlem ugyanakkor a gondolat, hogy ezen kevesek privilégiumát tartsam megoldásnak. Régi igazság az is: senki sem születik tenyésztőnek.

A tenyésztővé válást, érést, minden fejlett kinológiai kultúrával rendelkező országban erős fajtagazda szervezetek segítik, s a jogszabályi környezet is megfelelően kialakult.

Mire gondolok? Nálunk egy megosztott kutyás társadalom próbálja érdekeit érvényesíteni, s eközben nincs gazdája az egyes fajtáknak, végső soron a Kutyának. Vegyük nemzeti fajtáink példáját! Több szerveződés biztosít számukra kedvezményes nevezési lehetőséget, immár hagyományosan. Az utóbbi időben pedig ezeket a kedvezményeket tagsági viszonyhoz kötötten kiterjesztették minden szolgáltatási díjra. Vajon, ez a nagylelkűnek is mondható gesztus az adott fajták jó értelmű támogatásának minősíthető-e? Várható-e minőségi követelmények nélküli, tagsági viszonyhoz kötött kedvezményektől kedvező hatása? Esetleg tag lesz néhánnyal több.

A felelős tenyésztés támogatási rendszerét ki kell építeni. Szervezeti szinten meg kell oldani a jogszabályi háttérnek megfelelő tenyésztői szervezetek kialakulását, a fajtagazda szervek működését. E tevékenység során alapozni kell a korszerű tudományos eredményekre, nem láthatják el funkciójukat pusztán adminisztratív testületekként. Mára a táplálkozástudományi, fiziológiai, genetikai és etológiai kutatások olyan ismeretek birtokába juttattak minket, kutyásokat is, melyek nem hagyhatóak figyelmen kívül. Ezen eredményeket szakmai képzés keretében kell az érintettek körével megismertetni. Társállatunk helyzete ugyanakkor bármely más háziállatnál jobban igényli a nyilvánosság felé fordulást, a pozitív társadalmi megítélés fontosságát, az állatvédelmi szempontok érvényesülését. A támogatásnak a szakmai képzésen, a társadalmi elismertetésen túl ki kell terjednie a minőség támogatására is. Ehhez korrekt, az érintett fajták specialitásait figyelembe vevő tenyésztési programokra, tenyésztési szabályzatokra van szükség. Ugyanígy kidolgozandó a tenyészminősítések rendje, melynek során a munkavizsgára kötelezett fajták csak egy több lépcsős szigorú szűrés eredményeként kaphatnak engedélyt a tenyésztésbe állításra. Rendkívül fontos bármely kutyafajta ideggyengeséget mutató egyedeinek egyértelmű kizárása a tenyészetből. Figyelemmel kell lenni az életkori sajátosságokra is, így a szaporulat például 18–24 hónapos koráig a szülők, ezt követően azonban már csak saját jogon megszerzett minősítés alapján nyerhet támogatást.

A tenyésztő szervezeteknek ismerniük kell a tenyészállomány egészét, egyedeinek genetikai hátterét, az egyes vérvonalakban előfordult, ma előszeretettel elhallgatott problémákat. A rendszer kiépítése persze nem megy máról holnapra, de – képletesen szólva – már tegnap el kellett volna kezdeni. S az irányításhoz szakember, tényleges jogosítványokkal felruházott felelős kell.

Az egyén, a tenyésztő szintjén a támogatás nem néhányak részére adott baráti juttatásban, elsősorban nem is közvetlen anyagi segítségben kell megnyilvánuljon, hanem a megfelelő, hozzáférhető szakmai, szervezeti háttérben, adatbázisban, vagyis a korrekt tenyésztés-irányításban. A rendszernek honorálnia kell a tenyésztői együttműködést. Az ennek megfelelő pályázati rendszer kidolgozása a működőképesség legfőbb biztosítéka.

Nem vitás, a vázoltak sokak ellenérdekeltségével találkoznak. Nem kedvez ez a rendszer a szaporítók széles körének, de a szűk lobbyérdekeknek sem. Csupán a K U T Y A-nak! És nem fog működni gondosan kiépített kontroll nélkül sem. A kontroll hatékonysága két pilléren kell nyugodjon. Az első, azon jogosítványok megteremtése, melyek lehetővé teszik a szükséges intézkedések megtételét. A szakmai szempontok lehetnek egyedüli fokmérői a tenyészminősítések, a tenyészegyedek egyedi azonosítási rendszerének, az engedélyezett, illetve ajánlott párosítások, s az ezekből származó almok ellenőrzésének. A második pillért a fajtagazda szervezet azon döntései jelentik, melyek során meghatározza az általa elismert szakbírók, tetováló mesterek, alomellenőrök körét. Dönt továbbképzésük, ellenőrzésük rendjéről. Példaként utalok az SV küllembírókkal szemben támasztott követelményeire: meghatározott minimálja életkorhoz, több éves aktív és felelősségteljes szervezeti tevékenységhez, meghatározott számú, saját tenyésztésű alomhoz, ezekből sikeresen tenyészminősített utódokhoz, eredményes kiképzői, kiállítói múlthoz és persze szakvizsgához kötik a lehetőséget. Nálunk egyelőre általános és visszatérő probléma, számos jogos panasz forrása az egységes bírói szemlélet hiánya. Gyakorló kiállítók a megmondhatói, hogy kutyájuk bírálati leírásaiból olykor csak üggyel-bajjal lehetne összerakni egy jószágot.

A formális, úgynevezett „bírói továbbképzés”-ek rendszerében ez a gond aligha oldható meg. Tarthatatlan az önnön kutyát bíráló rendszer is. De legalább ilyen érdekes a saját almát tetováló tenyésztő helyzete. Nyilvánvaló, hogy ezeket az anomáliákat meg kell szüntetni.

Az alomellenőrzés során a tetováló mester, vagy az alomellenőr az első szűrője a tenyésztői munkának. Tevékenysége nem csupán  a kölykök fajtajellegét kell/kellene vizsgálja. Figyelme ki kellene terjedjen mindazon körülményre, melyet az egészséges szaporulatról szólva elemeztem, hiszen a nem megfelelő takarmányozási és higiénés viszonyok mind kihathatnak az alom minőségére. Adott esetben a tenyésztői engedély bevonásának kezdeményezése is e jogkörbe kell essen.

Kinológiai életünk csak akkor állhatja ki a nemzetközi összehasonlítás próbáját, ha képes lesz kiépíteni és egyensúlyba hozni szakmai alapokra épülő támogatási rendszerét, melynek garanciáját széles körű, egzakt szabályozáson nyugvó kontroll biztosítja.