Kutyatartás: kint vagy bent?

Amikor egy kiskutya befogadásán kezdünk gondolkozni, felmerül a kérdés, hogy hol kívánjuk tartani: lakásban vagy kertben? Sokan képviselik a hagyományos nézetet, hogy a kutya legfőbb feladata a házőrzés, és ennek megfelelően a kertben van a legjobb helye. Sőt, az érvek között szerepelhet, hogy a kutya nem is érezné jól magát a lakásban, unatkozna, ha nem figyelhetné a kinti történéseket, a madarakat, a mozgást, nem töltené szabad levegőn a mindennapjait. Ráadásul a kertben sokkal több mozgásra van lehetősége, mint a lakásban. És a kutya, mint természeti lény, a legjobb helyen a szabadban van, ahol süt a nap, fúj a szél, őt pedig megvédi bundája az időjárás viszontagságaitól.

Természetesen, léteznek más vélemények is. A "lakáspártiak" azt gondolják, hogy a kutya fejlődési folyamataiban ott tart, hogy leginkább az ember társaságára van szüksége, és a kinti, "szabad" világ igénye csak másodlagos. Említik még a gazda vágyát kedvence jelenlétére, a lakás kényelmét, biztonságát, a sok együtt töltött időt, a közös tér használatát, az egymáshoz való alkalmazkodást. 

Lássuk tehát, mire is van szüksége a kutyának? (És a gazdájának...)

Először is, tekintetbe kell vennünk az állat alapvető szükségleteit. Biztonságos életfeltételeket kell teremteni számára, olyan környezetet, ahonnan nem tud megszökni, nem tud magában kárt tenni, nincsenek veszélyes megehető vagy megrágható tárgyak (mérgező növények, szögek, vegyszerek, szerszámok, stb.). A bent lakó kutyákra is leselkednek veszélyek, hiszen megrágcsálhatják az elektromos vezetékeket vagy a mérgező szobanövényeket, találhatnak egészségkárosító vegyszereket, esetleg leverhetnek éles cserepekre törő tárgyakat. Ha elzárjuk ezeket vagy a kutyát, sokat teszünk a biztonságáért. A kertben élő állatok megszökhetnek vagy ellophatják őket, illetve könnyen hozzájuthatnak idegenektől származó dolgokhoz. Ez jobb esetben a szomszéd előző napi vacsorájának a maradéka, de lehet mérgező dolog is, például permetezőszer, fagyálló vagy egyéb mérgező szer.

Biztonságos, széltől, esőtől védő, jó szigetelésű kutyaházra minden kerti kutyának szüksége van. A kifutója legyen elég nagy a szabad mozgáshoz, és legyen árnyékos és napos része is. Ha a kert kerítése és kapuja biztonságos és szökésbiztos, nem kell aggódnunk kutyánk eltűnése vagy az általa az utcán okozott károk miatt.

A kutyák mozgásigénye általában nagy. Persze, vannak olyan fajták, amelyek kevesebb mozgással is beérik, de általánosságban mégis úgy gondolunk az ebekre, mint jókedvű örökmozgókra. Egy elég nagy kert is ideális helyszíne lehet a futkározásnak, kergetőzésnek, de tudnunk kell, hogy a kutyák igen ritkán mozognak, játszanak önmagukban. A kertben élő kutya az ideje nagyobb részét a küszöbön fekve tölti, és várja haza gazdáját, vagy azt, hogy a házból kijöjjön játszani vele. Kedvencünk mozgásigénye leginkább a gazdával való "közös akciók", séták, kirándulás, sport, játék során elégíthető ki, és ebből a szempontból nem számít, hogy a kutya lakásban vagy kertben él-e.
Ha ebünknek társasága van, rendszeresen találkozhat ismerős kutyákkal, a kergetőzés, játék is kiváló mozgási lehetőség számára.

A szocializáció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kutya csak úgy élhet kiegyensúlyozott és biztonságos életet, ha megtanul alkalmazkodni más állatokhoz, idegen emberekhez, új ingerekhez, változó körülményekhez. Szükséges elsajátítania az emberrel való együttélés szabályait, a fajtatársaival való kommunikációt. A lakásban élő kutyák esetében ez könnyebben megvalósul, hiszen sok időt tölt a gazdái, annak családtagjai jelenlétében, és vendégekkel, látogatókkal is találkozik. A napi séták során (melyeket a gazdi is kikerülhetetlennek tart, már csak a biológiai szükségletek miatt is), új, szokatlan környezetbe kerül, és többnyire találkozik más kutyákkal és gazdáikkal is. Jó esetben baráti társaságok alakulnak ki, melyeknek nagyjából állandó tagságuk, kialakult szokásrendszerük és rendjük van. A kertben élő kutyák esetében a szocializáció a gazda tudatosságán múlik. A jó gazda sok időt tölt kedvencével, megismerteti másokkal is, rendszeresen sétáltatja kutyáját a kerten kívül, alkalmat teremt, hogy az eb találkozhasson fajtatársaival, és legyen módja a közös játékokra, hancúrozásra. A kutya nevelése, tanítása, akár kutyaiskolai kertek között is, támogatja a gazda-kutya viszonyt, és könnyebbé teszi az eb számára a mai, modern világban való életet, tájékozódást.

A kutyáknak nagy szükségük van társaságra. Ez vonatkozik mind az emberi társaságra, mind más állatokra. A lakásban élő kutya automatikusan sok időt tölt az emberrel, hiszen olyankor is egymás közelében vannak, amikor épp nem egymással foglalkoznak. A kerti kutyák azonban sokkal hosszabb időt töltenek egyedül, ezért kiszolgáltatottabbak a gazdájuknak, hogy ő mennyi időt kíván a kutyával tölteni.
Ha a kutya megfelelő, jó körülmények között él, ezzel megelőzhetjük a legtöbb viselkedési zavar kialakulását. Ezek azonban egyaránt megjelenhetnek a lakásban és a kertben élő kutyáknál is, csak eltérő formában. A félősség, az agresszió, a gazda vagy a terület túlzott védelmezése, vagy az unalom, illetve az egyedüllét miatt kialakuló különféle problémák (testrészek rágcsálása, tárgyak megrongálása, folytonos ugatás-sírás, stb.) mindkét esetben azt jelzik, hogy nem jártunk el elég gondosan a kutya szükségleteinek felmérésében, életkörülményeinek megfelelő kialakításában. Ilyenkor érdemes végiggondolni, hogy mi lehet a nemkívánatos viselkedés mögött. Ha a kutya unatkozik, távollétünk idejére biztosíthatunk neki olyan játékokat, melyekkel leköti magát. Ez lehet egy jól rágható fadarab, de a kereskedelemben is számos jó felszerelés kapható, például olyan trükkös labdák, melyekbe kis jutalomfalatokat rejthetünk, és ezekhez a kutya csak ügyeskedve tud hozzájutni. Ha nem csak egy kedvencünk van, nem érzik egyedül magukat, társaságban nem unatkoznak annyit, és közösen játszhatnak is együtt.

A kutya-gazda viszony egyik meghatározó pontja, az együtt töltött idő mennyisége és milyensége. Még a kertben élő kutyáknak is szükségük van arra, hogy az idő egy részét gazdájukkal tölthessék. A passzívan együtt töltött idő is fontos, például, amikor egymás jelenlétében pihennek, napoznak vagy egyéb elfoglaltságot űznek, de az igazán meghatározó a közös tevékenykedés, legyen az játék, tanulás, dédelgetés, séta, sport vagy munka.

A kutya testmérete, szőrzete, temperamentuma, fajtája is meghatározó lehet. Bizonyos nagytestű kutyák, melyeket terület vagy ház őrzésére tenyésztettek, jobban érezhetik magukat a kertben, a "posztjukon", ahonnan rálátnak a területükre. Vastag bundájuk egyaránt szigetel a hőség és a nagy hideg ellen. Ugyanakkor egy apró, vékony bundájú társasági kutya számára a lakás a megfelelő lakóhely.

A gazda lehetőségei behatárolják, hogy mit tud nyújtani kedvence számára. Egy lakótelepi lakásban élve, hiába is álmodozik arról, hogy szeretne kutyájával a kertben sütkérezni. Viszont hosszú sétákat tehetnek a környező parkokban, réteken, erdőkben. Választhatnak kutyás sportokat, eljárhatnak kutyatársaságba, és tölthetnek sok időt együtt a szabadban. Ugyanígy, ha a kutya csak a kertben lakhat (például egyik családtag allergiája miatt), ugyanígy járhatnak el. A legfontosabb, hogy az adott körülmények között, minél többet lehessen együtt a gazdi és kedvence.

A lényeg tehát az, hogy a kutya (és gazdája) boldog, egészséges, teljes életet élhessen együtt. Ehhez, és a gazda életkörülményeihez igazodva érdemes megkeresni az optimális tartási feltételeket. A gazda és kedvence kapcsolata akkor válik szorossá, akkor mélyül el, ha minél alaposabban ismerik egymást, kötődnek egymáshoz, sok időt töltenek együtt, melyet mindketten élveznek, közös tevékenységekben vesznek részt. Mivel ebben a viszonyban a gazdáé a felelősség, rajta múlik, hogy kedvence mennyire érzi jól magát a bőrében.
A kutyák leginkább a gazdájukkal szeretnek lenni, de élvezik a kint töltött időt is, akár a gazda nélkül is, ha ez nem túl hosszú. Nem érdemes aggódni a teljesíthetetlen vágyak miatt, inkább használjuk ki a rendelkezésre álló lehetőségeket.
És ne feledjük, amennyire kedvencünknek szüksége van ránk, a törődésünkre, a figyelmünkre, a gondoskodásunkra, nekünk is éppen akkora szükségünk van rá, a jelenlétére, a szeretetére, a vidámságára, a társaságára. Becsüljük meg egymást!