Oldás vagy kötés?

Örök vitatéma kutyások és nem kutyások között. A póráz. Egyesek szerint a kutya agresszívvé válik tôle, sokkal kevésbé kezelhetô. A másik – még gyakoribb – érv: az én kutyám szelíd, jólnevelt, nem támad, nem harap, nem bánt senkit. Dr. Zsoldos Lászlóval, a PRIM-A-VET Állatgyógyászati Kft. fôorvosával a póráz-témát járjuk körül.

 A nagyvárosok veszélyei

– Olyan ez, mint amikor a kisgyerekkel sétálok az utcán és fogom a kezét – kezdi érzékletes hasonlattal a fôorvos. – A helyzet álhumánusnak tűnik. Pedig nem az. Igenis, a gyereknek is, az állatnak is szociális közegben kell élnie. A kisgyereket is megtanítjuk, hogy fognia kell a felnôtt kezét, a kiskutyát is arra nevelik, hogyan kell pórázon a gazda mellett mennie. Akkor van baj, ha nem, vagy nem jól tanítják.

– A gyerek is kiszakítja a kezét a felnôtt markából…

– Pontosan. Kell bizonyos fegyelem, még a kedvtelésbôl tartott kutyáknak is. Nagy baj lenne, ha a sok százezer kutyának nem tanítanánk meg ezeket az alapvetô fegyelmi gyakorlatokat, és mennének a világba…

– Vigyük a piciket kutyaiskolába?

– Nem szükséges. A lakásban tartott kutyák – nem munka- vagy versenykutyákról beszélek – kilencven százaléka soha nem járt kiképzô tanfolyamra, mégis szépen tud sétálni a gazdival úgy, hogy semmiféle feszültség nem alakul ki benne.

– Mikor kell elkezdeni a dresszírozást?

– A probléma ott kezdôdik, ha a kutyát fiatalon nem szoktatják hozzá a nyakörv viseléséhez. Pedig 3–4 hónaposan az elsô lépés, hogy nyakörve legyen – és persze, használják is. Olyan ez az állatnak, mint a gyereknek a ruha, a zokni vagy a cipô.

– Igen, de a kiskutya aranyos, csak játszik, minek a nyakörv? – érvelnek a gazdik.

– Ez a legrosszabb. A kiskutyát általában a gyerekek sétáltatják, közben húzzák-vonják, cincálják. És az állat ennek ellenszegül. Jobb, ha a szülô vagy hozzáértô felnôtt teszi meg az elsô lépéseket, mert ez hosszú távon befolyásolja a kutyát. Mire gondolok? A kutya menekülési reflexére. Mindenki megfigyelhette: ha elkezdem húzni a nyakörvénél fogva, visszafelé megy, mereven ellenszegül mindenfajta mozgásnak. Ha azt akarom, hogy megálljon – például orvosi vizsgálatnál – meghúzom a nyakát, és abban a pillanatban megáll. Ez reflex. Amikor a sintérek kergetik, be akarják fogni, a kutya visszafelé megy. Ez a menekülési reflex minden állat sajátja, megvannak a megfelelô élettani folyamatai. Itt a klinikán is nap mint nap látni, hogyan járunk el, ha a kutya nem akar bejönni a rendelôbe: a tulajdonos elengedi. Ha húzza, nem megy! Ez az alapvetô félreértés a laikusok és az állatvédôk részérôl is: ha az állatot pórázon rángatjuk, olyan mozgásra kényszerítjük, amit nem akar megtenni.

– Milyen „érzéseket” vált ki a kutyából a póráz viselése?

– A kiképzett kutyák tudják, hogy az ember melyik oldalán, tôle hány lépésre kell menniük. Nem is feszélyezettek. Azzal a kutyával van gond, akit soha nem tanítanak, csak él az udvarban, kertben, és egyszercsak a 12–13 éves gyerek, vagy éppen a felnôtt kitalálja, hogy kimegy vele az utcára. Egy olyan kutyával, amelyik soha életében nem volt pórázon, és a kertbôl sem volt kinn, soha! Az utcán rengeteg autó és más hangos jármű dübörög, dudál, sok-sok ember jön-megy. Összetevôdnek az ingerek, a frusztrációk, és az állat reakciói kiszámíthatatlanok. Hiszen még azt sem tudja, melyik oldalán kell mennie az embernek. Illetve, az állatok nagyon jól tudják, mert megkerülik az embert –, de ennek külön irodalma van. A kulcsszó az ember: a tanult folyamatokban a gazda nagyon sokat tehet.

– Fajtától függetlenül?

– Igen. A különbség csak annyi, hogy egyes fajtákra hámot szoktunk javasolni, másoknak elég a nyakörv is. A kistestű (vagy beteg) kutyáknak általában a hám a jobb, a nagyobb testűeknek a póráz, mert annak visszafogó szerepe is van. Hámmal a nagy testű kutyát nem igazán lehet visszafogni, mert elhúzza a kevésbé erôs felnôttet, vagy a gyereket.

– Riasztó látvány a vérebeken, nagy testű kutyákon látható szöges nyakörv…

– Éppen ez a szerepe. Riasztja a másik kutyát. Fékezi, hogy meggondolja a támadást. Fenyítô szerepe is van, hogy az állat ne szaladjon a másik kutyához. De ennél fontosabb, hogy az ne tudja megfogni, megsebesíteni.

– Mi az állatorvos véleménye a póráz (és szájkosár) nélküli sétáltatásról?

– Mostanában az önkormányzatok – nagyon helyesen – kutyafuttatókat jelölnek ki, ahol a kutyák szabadon, póráz nélkül, kedvükre ugrálhatnak, játszhatnak, szaladgálhatnak. Csak azt a területet tisztán is kell tartani, mert ha nem takarítják rendesen, igen komoly baktériumforrás lehet állatra is, emberre is. A rendeletet – hogy jó-e vagy sem, azt most ne firtassuk – viszont igenis, be kell tartani. Ma közterületre kutyát megfelelô póráz és szájkosár nélkül – különösen a harapós egyedeket – nem lehet(ne) kivinni!

– Gyakran hoznak Önökhöz más kutyák által séta közben megsebesített állatot?

– Sajnos, igen. A támadók, sôt, a balesetet szenvedettek 90 százalékán nem volt póráz. És – bármily furcsán hangzik is – általában az a kutya sérül jobban, amelyiken van.

– Hát, ez nem igazán szól a póráz mellett…

– Dehogynem, hiszen ha a támadón is volna, a gazdája vissza tudná fogni. A megtámadott kutya gazdájának viszont el kell engednie a pórázt, különben az állat nem tud védekezni. És, persze, meg kell próbálni szétválasztani a verekedôket.

De lehet a póráz hiányának jóval súlyosabb következménye is: ha az autós nagytestű kutyát lát az úttesten, automatikusan félrerántja a kormányt, hogy ne üsse el. Volt nem egy ilyen balesetünk: buszmegállóban várakozó emberek sérültek amiatt, mert egy kutya póráz nélkül szaladgált az úttesten. „Jobb esetben” fának ütközik az autó. Sokkal, sokkal több – évente több száz – ilyen baleset van, mint amennyirôl a közvélemény tudomást szerez. Komoly gondot jelent ez a biztosítótársaságoknak is. Szerencsésebb eset, ha csak a kocsiban esik kár, mert az „csak” pénzkérdés. A kutyának nem, vagy csak ritkán esik baja. Elszalad, eltűnik. Ez is azt támasztja alá, hogy a rendelet nem véletlenül teszi kötelezôvé a póráz viselését.

– A kutyabarátok azzal is érvelnek, hogy a létszámukhoz képest elenyészô a kutyabaleset…

– Mert nem ismerik az ilyen balesetek számát. De ha csak egyetlen ember is megsérül, megrokkan, az pontosan eggyel több a kelleténél.

 Kikötve – akár egy életen át

– Városban, ha lassan is, egyre inkább teret nyer a kulturált állattartás. Vannak tapasztalatai, hogyan állunk ezzel vidéken, falun?

– Ott még igen ritkán látni pórázon vezetett kutyát, bár manapság egyre több a kedvtelésbôl tartott állat. Biztosan változik a szemlélet ott is, csak lassabban. Az egyéni igénytôl függ, és attól is, mely városról, faluról van szó. Ki merem mondani, hogy az ország nyugati területein gyorsabb a változás. Ahol a turizmus a fô jövedelemforrás, igenis, kulturáltan kell élni, lakni, viselkedni, állatot tartani. A kulcsszó itt is az ember: mutasd a portádat, megmondom, ki vagy! Másutt erre jóval kisebb az igény. Faluhelyen jóval agresszívebbek a kutyák, mivel kevesebbet foglalkoznak velük. A feladatuk is más, elsôsorban a házôrzés.

A falusi eb – mondhatni – a munkakutya és az ôrzô-védô keveréke. Nem nevelik, nem tanítják. Minden nap megkapja az ennivalóját, de ezen kívül jóval kevesebb emocionális, szociális kapcsolata van az emberrel, mint a kedvtelésbôl tartott kutyának, amely emberek, gyerekek szoros közelében éli napjait. Budapesten a kutyák 90 százaléka szocializálódott, vidéken több mint 50 százalékukat azért tartják, hogy betörô, idegen állat ne menjen be a portára. Azzal pedig, hogy kötélre, láncra kötik, a kertet is óvják, hogy a kutya ne szedje szét.

– Többnyire csak néhány méternyi mozgásteret hagynak a szegény állatnak a háza körül… Gyakran látni egy-két méteres láncon vadul acsarkodó, vicsorgó, hörgô ebet, sôt, olyat is, amelyiknek a nyakán már teljesen kikopott a szôr a nyakörvtôl.

– A lehetô legrosszabb, ha a kutyaház elôtt levert karóhoz erôsített, kétméteres láncra, kötélre kötik a szerencsétlent. Így nem is tudja ellátni a házôrzô feladatát, legfeljebb jelez, ugat. A rövid póráz nagy veszélye, hogy rátekeredhet a kutya nyakára, és megfojthatja. Nagyon fontos hát, hogy amivel kikötjük, az forogjon, és mindig megmaradjon az eredeti hosszúság. A kutya nagyságától is függ, bôrszíjon, kötélen, vagy láncon tölti napjait. A legoptimálisabb a (kifeszített drótszálra karabinerrel csatlakozó) futópóráz, amivel nagy területet futhat be az állat, mindig abba az irányba, ahol valamilyen esemény történik.

– Milyen reakciót vált ki az állatból, hogy – sajnos, nem ritkán – egy életen át kikötve tartják?

– Ôszintén szólva, nem tudom. Ezzel – tudomásom szerint – még senki sem foglalkozott. De biztos, hogy a szűk tér az állatokban is ugyanolyan reakciót vált ki, mint az emberben, ha korlátozzák a mozgásában. „Normális” falusi portákon este elengedik a kutyát, hogy kifutkározhassa magát, és éjszaka „teljes fegyverzetben” ôrizhesse a házat. Arról pedig, ha a nyakörv dörzsöli, vágja a nyakát, teljes egészében a gazda tehet. A testsúlynak megfelelô, minél szélesebb nyakörv a jó, és lehetôleg bôrbôl, mert a fém elkopik és megvágja az állatot, ezért nem árt idônként megvizsgálni. A póráz ideális hossza minimum 3, maximum 10 méter. De ez persze függ a terület nagyságától is. Nyakörv, póráz és megfelelô terület – ez a hármas szabály.

Meggyôzôdésem, hogy – mindenféle anyagi befektetés nélkül lehet kulturáltan tartani a falusi kutyát is, hogy az állat jól érezze magát és a feladatát is el tudja látni. Ez azonban sem méterben, sem centiméterben nem fejezhetô ki. Ahogyan az állatszeretet sem…