Mesterséges megtermékenyítés

Asszisztált reprodukció...Aki elõször olvassa, talán kissé megriad mit is jelent. Pedig valójában nap mint nap találkozunk ezekkel a fogalmakkal: mesterséges termékenyítés, spermamélyhûtés, genetikai vizsgálatok, spermabank. Egyszerűbb dolog a pároztatásnál, hisz az állatorvos 6.000 Ft-ért fél óra alatt elvégzi a megtermékenyítést a gazdi jelenlétében.Ezt tapasztaltan mondom hisz Gina és Kevin kölykei is így születtek meg.Sokszor próbálkoztunk egész nap, és nem jött össze sehogy, és nem a mi hibánkból , hisz tapasztalt lány végezte aki már 8 éve folyamatosan fedeztet sikerrel. Ekkor fordultunk az állatorvoshoz aki rögtön elvégezte a ,,munkát", és  Gina két hónap múlva megszülte 6 egészséges kölykét!! :)

Egy kis történelem

     Amikor több mint 200 évvel ezelõtt, 1779-ben az olasz Lazzaro Spallanzani elõször vett spermát kutyától és azt mesterséges termékenyítésre használta, nem gondolhatta, hogy az általa sikeresen alkalmazott módszer majdnem két évszázadra a feledés homályába merül az említett fajnál. Bár a gazdasági haszonállatok esetében a mesterséges termékenyítés és a hozzá kapcsolódó spermavételi és tartósítási módszerek (spermahígítás, spermamélyhûtés) már a múlt század derekán (1940-50-es évek) bevezetésre kerültek a rutin állattenyésztésbe, a kutya esetében csak 1956-ban találunk leírást a módszer alkalmazásáról, miszerint Harrop angol állatorvos Angliából származó hígított-hûtött kutyaspermával termékenyített szukákat USÁ-ban, a Cornell Egyetemen. Az elsõ spermakonzerválási kísérletek is Amerikából származnak és 1969-70-ben már sikeres termékenyítésekrõl is beszámoltak, vagyis megszülettek az elsõ mélyhûtött spermából származó almok. A növekvõ tenyésztõi érdeklõdés hatására megjelentek az elsõ spermabankok és genetikai centrumok, melyek tevékenységi köre kiterjed a tenyészkanok andrológiai vizsgálatára, a sperma levételére, vizsgálatára, mélyhûtésére, tárolására, szállítására, a tenyészszukák ovuláció-diagnosztikájára, valamint az inszeminálások végrehajtására és azok regisztrálására.

A magyar valóság...

     Magyarországon kb. 10-12 éve végeznek mesterséges termékenyítést kutyákon. Az elvégzett inszeminálások 99%-a friss, hígítatlan spermával történik, közvetlenül a spermavétel után, és az esetek 80%-ban a módszer alkalmazásának az oka, hogy a kan vagy a szuka nem hajlandó a párzásra. Tapasztalataink szerint a mesterséges termékenyítés a kutyatenyésztõi társadalomban felemás megítélés alá esik, és azt csak végsõ megoldásként választják; így a szaporodásbiológiai szempontból "problémás esetek" nagy száma rontja a hazai vemhesülési statisztikát ( 55-60%), mely elmarad nemzetközi viszonylatban a friss spermával végzett inszeminálások fogamzási arányától (kb. 70-75%). A MEOE- tudomásunk szerint- se nem tiltotta se nem szorgalmazta a mesterséges termékenyítés alkalmazását, és így a módszer állategészségügyi (járványügyi) és tenyésztési kontrolja egyaránt elmaradt, hiszen nem valósult meg a spermadonorok egyedi azonosítása mikrochip vagy DNS vizsgálat alkalmazásával, kérdéses maradt inszeminálásból származó almok törzskönyvezése is. A szabályozatlan helyzet nem kedvezett a spermamélyhûtés és spermabankok kialakulásának sem, hiszen bizonytalan volt a spermadonor halála után a konzervált spermából születendõ almok regisztrálása is.

Miért az elõnye a spermamélyhûtésnek?

     A spermamélyhûtés és a génbankok létrehozása óriási tenyésztési lehetõségeket rejt magába, hiszen lehetõvé válik a genetikai anyag korlátlan ideig történõ megõrzése, mert a -196 C(-ra lehûtött és az említett hõmérsékleten tartott spermiumok gyakorlatilag bármeddig tárolhatóak. A programba bevont tenyészkanok spermavizsgálatával megvalósulhat azok folyamatos andrológiai és járványtani kontrolja. Tapasztalataink alapján a tenyésztõi köztudatban még kevéssé terjedt el az a nézet, hogy sok esetben az "üresen" maradt szukák hátterében a tenyészkanok spermájának nem megfelelõ minõsége áll. Általában csak akkor keresik fel az állatorvost, amikor már jelentõs számban nem vemhesültek a szukák az adott kantól. Arra pedig talán még kevesebben gondolnak, hogy az egyre szélesedõ nemzetközi kutyatenyésztéssel - külföldi fedeztetések, kanok cseréje stb.- egyre nõ a nemi úton terjedõ betegségekkel való fertõzõdés veszélye (Brucellózis, Mycoplasmozis, Leptospirozis, egyes daganatok pl. Sticker-szarkóma). Mindez természetesen megelõzhetõ, ha ellenõrzött kanokkal fedeztetünk, vagy még egyszerûbben, ha ezek spermáját utaztatjuk szabályozott körülmények között.

     További elõnyként említhetõ, hogy a spermabankban tárolt sperma könnyû szállíthatósága mellett, mindenkor ellenõrizhetõ annak felhasználása, ami a tevékenységhez kapcsolódó származásellenõrzéssel (DNS-vizsgálat) együtt, lehetõvé teszi a pontos törzskönyvezést és a korrekt tenyésztõi munkát. A spermamélyhûtés megmenthet egyes fajtákat a kihalástól, vérvonalakat, küllemi formákat az eltûnéstõl ill. az un. genetikai sodródástól. Sokan említették az õshonos magyar kutyafajták eltûnésének veszélyét, melyre megoldást jelentene a még élõ értékes kanok spermájának mélyhûtése és a génbank létrehozása.

     Talán, most amikor az új tenyésztõ szervezetek akreditációja folyik még inkább idõszerû a származásellenõrzés, mesterséges termékenyítés és génbankok kérdésének újraértékelése és legális keretek közé terelése, hogy ezen a szinten is egyenrangú partnerként léphessünk be Európába.