Kedvencbôl vadászkutya

Az angol cocker spániel ma az egyik legkedveltebb kutyafajta, igazi családi kedvenc, kiváló társasági kutya. De sokan elfelejtik, illetve nem is tudják, hogy amikor a fajta mellett döntenek, egy vadászkutyát választanak társnak: igazi kajtató ebet és vízivadászt. Bognár Veronika családjába is így került az elsô kutya. A gyerekek kikönyörögték. Veronika csak annyit tudott, hogy epekedô szemei vannak, futás közben kedvesen lobognak a fülei és nagyon aranyos. Eleinte nem volt tudatában, hogy vadászkutyát vett gyerekeinek, de ha víz közelébe kerültek, kezdett gyanússá válni a dolog.

– Hányszor élveztük a közös úszásokat a Dunánál és a Balatonnál! – meséli Bognár Veronika, a Julius (Nike’s angol cocker spániel kennel tulajdonosa. – A kutyánk vérbeli vízivadász volt. Nagy betegségébôl kigyógyítván, teljes szívvel kutyás lettem, és a csapat is csak egyre növekedett. Rendszeresen kijártunk a Hajógyári-szigetre, az Árky Béla bácsi vezette spániel-foglalkozásokra, ahol megtanulhattuk, hogy kell kutyáinkat engedelmességre tanítani, majd a vadászat rejtelmeibe bevezetni. Mert elsôsorban a gazdival van a gond, és csak utána a kutyával. Egyik spánielem hathetesen lelkesen apportírozott, tízhetesen beúszott a Dunába a bedobott fadarabért. Majd amikor három hónaposan végigment a szárnyas vonszalékon és szájában a galambbal tért vissza, leírhatatlan volt az örömöm.

Csodálatos dolog valamit közösen csinálni kutyánkkal. A „terepnek” különben is hangulata van. Földutakon érkezünk. Amíg a többiekre várunk, rövid sétával, beszélgetéssel töltjük az idôt. Majd indul a terepmunka. A kutyák különbözôek, mindegyiknek más az erôssége. A csodálatos az, ha bármi is a feladat, a kutyám eredményesen dolgozik. A bokros, bozótos, általában a magas, sűrű növényzetű, ún. fedett terepen tudja igazán megmutatni a cocker spániel, hogy milyen kitűnô érzéke van a vadászáshoz, a vadfelveréshez és a lôtt vad felkutatásához és elhozásához. A cocker spániel szívvel-lélekkel munkakutya, elsôsorban szárnyas vad felverésére és elhozására használják. Eltűnik a bozótosban, a nádasban, csak a recsegést vagy a suhogást lehet hallani, itt-ott elôvillan, majd egyszerre csak elindul visszafelé és szájában a zsákmány, melyet a gazdájához érve átad annak. A várakozás izgalma az, amit szeretek, az örömöt, amikor jól teljesít a kutyám. A nyílt terepen történô keresésnél, csapázásnál, melyre a spánielnek kitűnô hajlama van, pontosan nyomon lehet követni a kutya munkáját, ahogy orrát fel sem emelve a talajról keres, ha elhagyja a csapát, gyors mozdulattal korrigál, majd sikeresen megtalálja a vadat, és fejét-farkát felvetve, szinte mosolyogva hozza vezetôjének. Az elhozás örömet okoz a kutyának és vezetôjének is. Sok szép pillanatot értem meg kutyáimmal, sôt tôlük származó kölyökkel is, akit gazdái mindenre megtanítottak, amit egy spánielnek tudnia kell.

Valahogy, valamikor háttérbe szorult a cocker spániel vadászkutya mivolta, és elegendônek tűnik, hogy epekedô szemeit a díványon elnyúlva a gazdira emeli. Pedig mindkettô együtt is működik! A cocker spániel lehet szép, a család kedvence, és ugyanakkor jó vadász is. Hogy milyen lesz a szôre, hogy beleragad a bogáncs? Hát igen, valóban beleragad és csak hosszú órák komoly munkájával lehet eltávolítani. De nem mondhatom a kutyámnak, hogy ne menjen, mert nehéz kiszedni a bundájából a bogáncsot, ha ôt hívja az ösztöne. Mert ô akkor boldog, ha mehet, én pedig ettôl leszek boldog. Tudomásom szerint más országokban is hangzottak el spánieles fórumokon olyan törekvések, hogy vissza kellene fordítani ezt a ma zajló folyamatot, mert a spániel azt az értékét veszíti el, amire tulajdonképpen teremtôdött. A standard 1986-os verziója is a munkakutya jelleget erôsíti. Persze a spániel elsôsorban családi kedvenc és lakáskutya, de miért öljük ki kutyánkból azt, ami a legértékesebb benne: a vadászösztönt. Hála istennek akadnak, ha kis számban is, angol cocker spánielek Magyarországon, akik nemcsak szépek, de teljesítôképességüket is bizonyítják. Ez fontos szempont a tenyésztésben.

Az angol cocker spániel hihetetlenül temperamentumos, és ha nincs lehetôsége mozgásigénye levezetésére, szeszélyessé és harapóssá válik. Hagyjuk illetve segítsük, hogy úgy éljen, ahogy a természete megköveteli. Bizonyára nem mindenkinek van lehetôsége, vagy akár ideje, hogy vadászvizsgára készítse fel kedvencét, de apportírozzon vele, elég hozzá egy labda, nem muszáj vaddal. Vigye vízhez, hagyja a természete szerint élni, tegye boldoggá. Kedvence hasznosnak fogja érezni magát és boldog kutyaként éli életét. Én akkor vagyok boldog, ha a kutyáimat is örülni látom.