A gerincvelő betegségei

 
Gyulladásos betegségek

Gerincvelő-gyulladás szopornyica következtében előfordul, azonban gyakorlatilag mindig agyvelőgyulladással együtt. Más kórokok következményeként igen ritka. A gerincvelőburok-gyulladás többnyire a gerincvelő-gyulladás társbetegsége. Idősebb kutyákban előfordul autoimmun eredetű, glükokortikoid kezelésre javuló gerincvelőburok-gyulladás. A gerincvelő-gyulladás tüneteként főleg a hátsó testfél gyengesége, bénulása mutatkozik. Lehetséges, hogy a betegség felfelé terjed, és megbénulnak az első lábak is. A burok gyulladására főleg a nagyfokú fájdalmasság, a bőr túlérzékenysége, túlérzékeny bőrterületek kialakulása hívja fel a figyelmet. Középkorú német juhászkutyákban sajátos, immun eredetű gerincvelő-betegség fordul elő, amely hónapokon át lassan rosszabbodva a betegek bénulását idézi elő.

Traumás betegségek

Kutyákban a gerincvelő sérülését okozhatja a csigolyák törése, helyzetváltozása. A mellkasi–ágyéki szakasz sérülése a hátulsó testfél, a nyaki pedig mind a négy végtag bénulását okozza. A gerincvelő zúzódásának regenerációjára, tüneteinek elmúlására nem lehet számítani. Ha azonban a trauma következménye bevérzés volt, vagy a gerincvelő működéskiesése ödéma kialakulásából állt elő, akkor a bénulás is enyhébb, és az állapot javulhat vagy elmúlhat. A gerincvelő traumás sérülése azonban az esetek többségében nem balesetekből, hanem a csigolyák közti porckorongok megbetegedéseiből, főleg porcsérvből származik.

A hátulsó testfél bénulása

Ez tulajdonképpen nem betegség, hanem tünetcsoport, több gerincvelői kórforma gyakori és jellemző következménye. Oka a mellkasi-ágyéki gerincvelő károsodása, amely gerincvelőszakasz sérülései, főleg porcsérv miatt, sokszor előfordulnak; ez a gerincvelőrészlet a porckorong-elváltozásokból származó károsodások területe. A hátulsó testfél bénulása felléphet hirtelen, és bekövetkezhet idült lefolyású kórkép formájában. Gyakoribb a heveny hátsótestfél-bénulás, amely az első napokban rendszerint merev jellegű: ez a hátsó lábak izomzatának deszkakemény állapotát, a lábak merevségét, hajlíthatatlanságát jelenti. A merev bénulás rövidesen petyhüdt bénulásba megy át. Ilyenkor a két hátulsó láb szinte élettelenné válik, a kutya a hátsó testrészét a két elülső lábára támaszkodva vonszolja maga után. Súlyos zavarok támadnak továbbá a vizelet- és a bélsárürítésben, ami a kutyák egészségi állapotát tovább ronthatja, akár életüket is veszélyeztetheti. A szindróma kimenetele a gerincvelő-károsodás mértékétől függ. Kedvező esetben mintegy két héten belül mutatkozik javulás. Máskor a javulás várat magára. A prognózis azonban, ha a bénulás változatlan, idővel mind kedvezőtlenebbé válik.

Vizelési zavarok

A vizeletürítés zavara bekövetkezhet az agykéreg megbetegedése miatt. Ez esetben a vizelés akaratlagos kontrollja szűnik meg. A betegek elvesztik szobatisztaságukat, elhagyják nemükre jellemző vizelési szokásaikat, nem veszik fel a megfelelő testhelyzetet. Az agytörzsi kontroll kiesését elsősorban a gerincvelő-összeköttetés megszűnése idézi elő. Súlyos vizelési nehézség lehet a következmény, ami miatt a vizelet sokszor csak katéterrel nyerhető, később a vizelet elcsurog. Reflexes vizeletürítésre nincs lehetőség. A vizelet elfolyik, elcsepeg, a záróizom nem működik. Később az alsóbb központok bizonyos önállóságra tesznek szert, a vizelésben némi javulás észlelhető.

Farokbénulás

A farok mozgatásában agyvelői és gerincvelői hatások egyaránt érvényesülnek. Az akaratlagos farkcsóválás a kutya örömének a kifejezésére elmarad, ha az agykéreg megbetegszik, vagy ha az agykéregben keletkező impulzusok a leszálló pályák károsodása következtében nem jutnak el a gerincvelői központokhoz, azonban a farok ilyenkor nem bénult. A gerincvelő károsodása esetén is bénul a farok, élettelen tárgyhoz hasonlóan mozgatható. A farokbénulás gyakran együtt jár a vizelés, valamint a bélsárürítés zavarával.