Kutyák húgykövessége

     Húgyköveknek (urolith) a húgyutakban keletkezô kicsapódott részecskéket nevezzük, amelyek 90–95%-ban kikristályosodott szervetlen vegyületekbôl és 5–10%-ban szerves anyagokból állnak. Nagyságuk a homokszemcsényitôl a kisebb-nagyobb kô méretéig változik (lásd az 1. képen). A kövek helyezkedhetnek a vesében is, de leggyakrabban a húgyhólyagban találhatóak, ahonnan a húgycsôbe továbbjutva beszorulhatnak. A húgykövek legnagyobb része struvit (magnézium), kisebb százalékban fordulnak elô kálcium-oxalát, kálcium-foszfát kövek, valamint még találkozhatunk urát- (dalmaták), cisztin-, szilikát- és vegyes összetételű kövekkel is. A szerves anyagok általában mukoproteinbôl, albuminból és globulinból állnak. Keletkezésükben étrendi faktorok is szerepet játszanak. Az eleség nagy magnézium-, foszfát- és kalciumtartalma a vizelet kémhatását lúgosítja, ami kedvez a húgykövek képzôdésének. A struvitképzôdésben a baktériumok is szerepet játszanak. A folyamatot súlyosbíthatja az ívóvízhiány, a kizárólag száraz eleség etetése és vizeletürítés akadályozottsága. Az urátkövek a dalmata kutyák vizeletében jönnek létre, e kutyafajtában a húgysav a fehérjebontás végterméke. A húgyhólyag-kövesség sokszor nem okoz a betegségre utaló tüneteket. A húgykövek kan kutyák húgycsövében eltömôdést okozhatnak, ami a vizeletfolyás tartós akadályát jelenti. A kutyák nyugtalanok, gyakran készülnek vizeléshez, azonban csak csepegtetnek, a vizelet véres lehet. Késôbb az állatok hasa megnagyobbodik, abban labdaszerű, kitágult, vizelettel feszesen kitöltött húgyhólyag tapintható. Azonnal állatorvoshoz kell vinni ilyenkor a kutyát. A röntgenfelvétel vagy az ultrahangvizsgálat kimutatja a húgyköveket a húgyhólyagban (lásd a 2. képen). A húgycsôbe levezetett katéteren keresztül próbálhatjuk meg a vizeletet kivezetni. A javulást a vizelés megindulása jelenti. Egyes esetekben a kövek csak hólyagmetszéssel távolíthatóak el. A húgykôképzôdés és a következményes húgycső-eltömôdés ismétlôdhet. Fontos a speciális kutyatápok (pl. vizeletsavanyító, alacsony fehérje-, magnézium- és foszfortartalmú tápok) etetése. Megfelelôen adott antibiotikumot kell adni a fertôzés ellen. Ellenôrizni kell a vizelet kémhatását és a savanyú kémhatás fenntartására (pl. C-vitamin és metionin adása) kell törekedni.